Nem akarok barátokat. ez normális?

Ha amúgy nem szenvedsz, akkor neked jó. Normálisnak nem mondanám, de vannak maguknak való emberek. Ha neked nem fáj, másnak ezzel nem okozol gondot, így tehát szerintem elfogadható.

Ha viszont magadat, vagy a világot akarod ezzel büntetni (dögöljön meg mindenki), akkor lehet, hogy érdemes lenne ezzel foglalkozni. Nem a többiek miatt, hanem magad miatt, mert ebből az érzésből egyéb problémáid is származhatnak később. Vagy nem, és tök jól elleszel életed további részében.

Szíved joga. Ha így is jól elvagy, nincs hiányérzeted társasági életre, miért ne?

Greta Garbo egykori svéd filmsztár életében elég kevés emberrel tartott fenn barátságot, idősebb korára már teljesen leépítette az addigi csekély mennyiségű társaságát is. Volt egy híresség vált mondása, hogy "én nem azt mondtam, hogy hagyjanak békén, hanem azt, hogy hagyjanak magamra." John Gilbert akkori filmsztár esetében sok filmben szerelmespárt alakítottak, magánéletben is "összemelegedtek", de Garbo nem ment el a saját esküvőjére. Gilbert egyszer megleste Garbót a tengerparton, ahol egyedül egész jó elvolt és nem is akarta Garbót a saját társaságából kizökkenteni.

Jó néhány esetben elbújt bokorban olyan alkalmakkor, amikor szerepelnie kellett volna társasági összejöveteleken, majd hazalógott.

Autogrammot csak talán egy alkalommal adott, többé sohasem senkinek.

Olvastam az életrajzát több írótól is, akik feldolgozták az életét és mindegyikből egyértelműen kirajzolódott, hogy eléggé "magának való volt".

Ez igazándiból csak neked lesz baj, mert ez egy hazugság magaddal szemben. Mindenkinek szüksége van értékes és értelmes emberi kapcsolatokra. Lehet most valami válságban vagy, mert kihaszábltak, eltiportak, bármi... de ettől még ember maradsz, nem változnak az alapvető szükségleteid.

Bár akár ha van párod, családod, akkor ők is lehetnek a legjobb barátaid, szóval nem feltétlenül kell ezeket a kapcsolatokat külső emberekkel megtalálnod.