Akik az esküvőjükre nem tudott embereket hívni, mert nincsenek barátai, úgy is élveztétek?

Vőlegényem már nagyon akarja az esküvőt. Nem mondtam még el neki őszintén, de én meg nem várom :(

Szomorú vagyok, mert nincsenek barátaim, egyetem után mindenki lemorzsolódott, nem írtak, nem hívtak, elutaztak stb senkivel nem beszélek évek óta, pedig próbáltam barátokat keresni, de félénk is vagyok, és valahogy sose jött össze. Konkrétan nincsenek barátaim és ez nem olyan, hogy ismerek embereket, csak senki nem áll közel hozzám, hanem csak a vőlegényem van meg a kutyusom, néha anyámmal beszélek, havi egyszer. Nincsenek munkatársaim se nagyon, home officeban dolgozom. Szeretek egyedül lenni, de sokszor hiányzik a barátnő. Az esküvő miatt meg ezért vagyok szomorú. Nem lesz lánybúcsúm, nem lesznek koszorúslányaim, ruhapróbát is egyedül csinálom, vagy elhívom a vőlegényemet, anyámat (szüleimmel olyan semleges a kapcsolatunk), tanúnak szerintem valakit csak megkérek. Meghívottak is kb ennyi lenne, anya, apa, nagymama, unokatesóm, nagynéni.

Vőlegényemnek sok barátja van, kedvesek velem is, sokszor átjönnek, de azért más a kettő. Ők már tervezik a legénybúcsút. Magamban meg szomorkodom, hogy nekem meg nem lesz ilyenem :(

Félek, hogy emiatt az esküvőmön szomorú leszek inkább.

Valaki volt így? Nem voltatok elkeseredve? Vagy a nagy nap miatt el lehet ezt felejteni?