Haláleset után, mennyi a gyászidő, amit tiszteletben kellene tartani?

Na jó, ez azért ennél bonyolultabb, nem láthatsz bele a dolgok hátterébe.

Lehet, hogy már régen tönkrement a kapcsolatuk, csak mondjuk azért nem mentek szét, mert tudták, hogy a másik meg fog halni, így tisztességesebbnek tartotta vele maradni, amíg ez bekövetkezik.

Lehet, hogy a másik, amikor haldokolt, megkérte, ne gyászolja, lépjen tovább - mert ilyen is van.

Éppen ezért kérdeztem különben, hogy magadnak, vagy a külvilágnak gyászolsz-e, mert nem mindegy. Ha nem is rólad van szó, sok mama, papa naponta kijár a temetőbe, hogy lássa a világ, mennyire gyászolnak már 20 éve, közben igen gyakori, hogy ők maguk tették sírba a másikat, most meg itt játsszák a nagy özvegyet. Engem megszólt a szomszéd 1 hónappal a nagyapám halála után, hogy miért nem járok ki a temetőbe, nem is gyászolok - direkt átjött csesztetni, különben mit tudott ő arról, hogy naponta véresre bőgtem a szemem, az sem tűnt fel neki, mennyit fogytam, csak akkor döbbent meg, mikor félhomályban a saját unokatestvéremnek nézett, mert már csont és bőr voltam.

A gyász mindenkinek magánügye kellene, hogy legyen szerintem, elvégre mind mások vagyunk, más helyzetben, ebből következik, hogy mindenki másképp is csinálja.

A következő mondatért le lehet pontozni, vállalom a véleményem, de azt gondolom, ha neked, Kérdező, nincs más problémád, mint azt nézni, ki mennyit gyászol és mikor keres új párt magának, és megszólod, ha szerinted túl hamar, akkor süt belőled a rosszindulat, de örvendetesnek találom, hogy nálad minden rendben megy, hogy ráérsz másokkal foglalkozni. Avagy, ha nem a saját gondjaid óhajtod megoldani, mert a másé érdekesebb, azt inkább nem minősítem.

Azt hittem, legalább rólad van szó a kérdésben. De már látom, hogy csak a rosszallásod akarod megerősíteni tök ismeretlen hozzászólók által, hogy netán annyira felbátorodj, hogy az illetőnek is szóvá tedd.

Pontozz le, kérlek.