Miért hiszi mindenki azt, hogy külföldön "kolbászból van a kerítés is"?

Külföldön élek, kb 6-7 éve jöttem ki. Ebből az első 5 év kő kemény kaparás volt, megaláztatás és minden amit el lehet képzelni. Alig kaptam meg a munkavállalási engedélyem, alig tudtam lakást szerezni magamnak, munkában hajtottam de alig tudtam előre haladni. Barátok, párkapcsolat, ismerősök szinte nulla. Rengetegszer magányos voltam, állandóan haza akartam jönni, egyszál egyedül, segítség, támogatás vagy legalább egy jó szó nélkül nagyon nehéz megállni a helyed. És kb 5 év után jutottam el oda, hogy elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel.

De ezt az emberek nem látják, csak hogy "gazdag nyugati rokon" vagyok.

Állandóan megkeresnek, hogy különféle szívességeket kérjenek tőlem.

Amikor felmondtam egy régebbi munkahelyemen (átlagos irodai munka), gondoltam segítek egy honfitársamon és körbeírogattam, hogy be tudom őket ajánlani. Tudjátok milyen válaszok jöttek? Hogy érdekel a dolog, de ennyit szeretnék keresni, meg ugye nem kell túl sokat dolgozni, meg még átgondolom stb.

Mondok egy másik példát. Elköltöztem a szuper olcsó kis lakásomból (tényleg kivételesen olcsó volt). Gondoltam segítek egy honfitársamon és felajánlottam pár ismerősömnek. Hát még nekik állt feljebb és az lett a vége, hogy a kiköltözésem előtti napokban mondták vissza a foglalásukat és ott álltam, hogy senkinek nem tudom átadni a lakást és a végén 2 lakbért kell fizetnem míg találok valakit. Szerencsére tudtam pár nap alatt találni másik jelöltet (aki nem magyar volt és azóta is hálálkodik, hogy mekkora szerencséje van ezzel a lakással).

És egy harmadik példa. Bébiszittert keresünk a babánk mellé, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy otthon maradjak, dolgoznom kell és hajtanom. Gondoltuk valakit kihozunk Magyarországról, kvázi segítünk egy nehezebb sorsú honfitársunkon. Hát olyan fizetési igények jöttek, hogy majd leesett az állam. Milliós fizetési igény is volt közte. Ezek alapján annyira nem élhetnek rosszul az emberek Magyarországon, ha a teljes ellátás mellé még milliókat is akarnak keresni.

Itt a GYK-n is napi szinten látom a kérdéseket, hogy "külföldre mennék, akármit megcsinálok, nem beszélek nyelveket, nincs végzettségem, de mennyit tudok félrerakni?" és hasonlók.

Nem értem az embereket. Én összetettem a két kezem mikor megkaptam az első munkám itt és nem támasztottam irreális igényeket. Hajtottam a munkában és nem álltam neki panaszkodni. Ezzel szemben itt a GYKn, ismerősi körben de még a családi körben is azt látom, hogy külföld=pénz. De hogy ezért meg kell dögölni a hajtásban, azt már senki nem veszi észre. És akárhányszor megpróbálok segíteni valakin, szívességet teszek neki (beajánlom, kiadok elérhetőségeket, segítek lakást szerezni stb), mindig én jövök ki rosszul. Pedig nekem anno senki nem segített, mindent magamnak kellett megszereznem, sőt még keresztbe is tettek nekem.

Most komolyan, ennyire elferdült kép van Magyarországon a "külföldről"?