Ilyenkor másoknak mit lehet mondani?

Van egy csaj akivel nagyon sokáig jóban voltunk gyerekkorunkban.

Viszont ahogy nőtt eléggé megváltozott szép lassan.

Akárhányszor volt kapcsolata mindig hónapokig magasról tett rám. Utána meg mindig jött, hogy jajj ez meg az történt meg, hogy vigasztaljam.

1 max 2 alkalommal viesltem csak el ezt. De akkor is közöltem vele, hogy ezt nem így kell csinálni, hogy amíg együtt vagy valakivel másnak meg tojni kell a fejére.

Utána összeállt valami fickóval akivel több száz km volt köztük tehát alkalmanként találkoztak csak amúgy meg mindig kockult, hogy bírjon vele beszélni. Anyja akkor mindig nyúzott, hogy hívjam ki meg minden mert rossz látni amikor próbáltam mindig az volt, hogy nem mert ez meg az van. Aztán rohadtul nem érdekelt mikor láttam, hogy ez így nem.

Mindezek mellett volt egy olyan tulajdonsága, hogy mániája volt kibeszélni másokat és hazugságokat állított. Példa: egy ismerősömnél látott egy képet amin az ismerősöm van egy babával. EGyből azt kezdte elmondogatni, hogy az a kisgyereke. Közbe kanyarban nem. (ezt onnan tudom, hogy azzal az ismerősömmel jóban vagyok) Aztán meg mentünk az utcán előttünk ment a fenn említett ismerősöm a párjával és elkezdte kérdezgetni hogy az ki az ki?

És sok hasonló hülyesége volt. Jó nekem is meg vannak a saját hibáim de azért ennyire ilyen nem vagyok másokkal.

Utána 1 évig nem is találkoztunk. (ekkor busszal bejárósak voltunk mindketten) Akkor folyamatosan próbálkozott, hogy odaül mellém és elkezd dumálni de mikor észlelte, hogy ebben nem vagyok partner leállt.

Aztán mostanában állandóan tőlem kérdezik, hogy mi van vele? Vagy ha olyan esemény van, hogy jön ki? Meg anya is, hogy már nem vagytok jóban?

Most azt csak nem mondhatom, hogy kinem állhatom.

Emellett benne van ő is ugyanabban az egyesületben mint én akik szoktak járni mindenfele kiruccani. (évi 1 max 2 alkalom) TÖbbek közt miatta se meg egy másik ember miatt én nem szivesen megyek ezekre. De ott se mondhatom azt, hogy azért nem megyek mert utálom őket.