Másokat szerintetek nagyon zavar az, ha valaki lenézi saját magát?

Igen, zavaró lehet, sőt idegesítő, ha valaki nyíltan lebecsüli magát, mert igazából csak nyavalygás az egész, figyelemfelkeltés, csak pátyolgatásra vágysz, arra, hogy törődjenek veled, mert nem kaptál/kapsz elég odafigyelést a szüleidtől például.

Leszokni talán úgy lehetne, hogy belátod azt, amit írtam, mert majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az igazság, vagy legalábbis részben igaz az, amit írtam, második lépésként pedig egyszerűen kontrollálod magad, nem kezdesz el nyavalyogni minden adandó alkalommal, hanem igen is csinálod a dolgot, vagy valami.

Miért utálod magad?

A kishitűség valóban bosszantó tud lenni. Gondold végig: ha valaki, aki számodra kedves, mindig azzal kezdené, hogy reméli nem zavar, te nem másznál tőle a falra? Előbb-utóbb azt fogod elérni, hogy tényleg zavarni fogod az illetőt.

Azt szokták egyébként mondani, hogy aki utálja és ócsárolja magát mások előtt, az valójában pozitív megerősítésre vár, vagyis a magáról alkotott véleményének az ellenkezőjét akarja hallani.

Ne utáld magad, miért jó az neked?

engem is kiközösítettek nem szerettek stb... túl kell rajta lépni bár én mindig mondogattam magamnak hogy csodálataos vagyok (még ha nem is mindid hittem el :D)

Azóta meg fuck off van i am so fabolous :)

[link]

Hát engem is mindig szekáltak.(a saját önbizalmukat akarták növelni,ez látszódott is,elég durván).

Én előttük is alábecsültem saját magam,meg mindenki előtt.Néhány tanárommal kicsit jobb kapcsolatban voltam,beszélgettem velük,és mindegyik azt mondta kivétel nélkül visszajelzésként,hogy kevés az önbizalmam,és volt aki még azt is hozzám vágta,hogy mindig mástól várom a segítséget.

És igazuk volt.Mindegyik tanáromnak,kivétel nélkül.Sosem nyaltam nekik,de mindig kikértem a véleményüket.

Aztán elkezdtem rájuk hallgatni,és rájöttem,hogy nem kell nekem más pátyolgatása meg az,hogy bárki is segítsen.

Magamat rakom mindig helyre,ha valami nincs rendben.Saját magam gyakoroltam matekérettségire(és lám meglett,mert a matektanárom írta),14 érettségi feladatsort csináltam végig,és ez kb.400 matekfeladatot jelent+még a régebbi dolgozatokra is gyakorolni kellett,és már azt is saját magam csináltam,pedig szerintem nagyon gyenge voltam matekból,mindig csak segítséggel(korrepetálás) ütöttem meg a hármas szintet.

Az önbizalmamat nem tudom még,hogy hogyan fogom növelni,de valószínűleg az első lépésem az lesz,hogy többet járok el majd,új barátokat keresek,akik a régi "barátok" közül lenéznek meg kiszúrnak velem,azokat meg könnyedén törlöm(az életemből és mindenhonnan).

2 komoly párkapcsolaton vagyok túl(az egyik 2 évig tartott,a másik összesen 1 évig),nekem a 2 éves kapcsolatomon túljutni baromi nehéz lesz(mármint teljesen túljutni).

Aztán ha minden meglesz(érettségi+okj),akkor munkát keresek,és ott már nem fogok úgy bemenni,hogy az látszódjon rajtam,hogy milyen sérelmeket hozok a múltamból.Ott már csak a munka és az új barátságok,kapcsolatok kialakítása fog számítani.

Megígértem viszont magamnak,hogy soha a büdös életbe megjátszani nem fogom magam,megváltozni pedig senkinek a kedvéért nem fogok.Ezek fontos alapelvek lettek számomra az évek alatt.

Fontos,hogy legyenek példaképeid is.

Off(de egy kicsit azért a dologhoz tartozik):

A példaképeim meg örökké a két matektanárom lesz:

1.Az általános iskolás matektanárom(nő) azért,mert olyan könnyen engedi el a számára kellemetlen dolgokat,hogy az hihetetlen.Valahogy engedi a dolgokat maguktól megtörténni,az embereket engedi élni hagyni,a gyerekeit nem kényszerítette gimibe meg egyetemre,hanem hagyta,hogy saját maguk bontakozzanak ki.Nekem is hagyta(sőt minden diákjának hagyta),hogy önmagunk legyünk,de kivívta magának a neki járó tiszteletet.És tiszteltük,szerettük is.Az akkori 500 diákból 1 nem szerette(ez biztos adat,a kis falusi iskolában az ember mindent lát és mindent hall).AZ ÖNBIZALMAMRA ELŐSZÖR Ő PANASZKODOTT!

2.A középiskolás matektanárom(nő) azért lesz örökre a példaképem,mert elég ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem.Először nem szerettem(mikor még 9.-be helyettesíteni jött csak be),meg kellemetlenül éreztem magam az óráin(mert a táblához hívott ki mindenkit),és azt mondta,idézem:"A tábla tanít.",na most nálam ez csak akkor volt igaz,amikor óra után egy osztálytársammal próbáltuk kibogozni a matek rejtélyeit...akkor én tanítottam saját magam az alapján,ahogy én,vagy épp mi ketten megértettük a matekot.

Nem érdemes másokhoz hasonlítgatnod magad. Lehet, hogy neked kicsi a melled, a másiknak meg nagy, de nem tudhatod, hogy az a másik nem éppen arra vágyik-e, hogy kis mellei legyenek. Engem pl. mindig is zavartak a melleim, utáltam, hogy ilyen nagyok. Aztán kis híján az egyiket majdnem elveszítettem, és azóta SZERETEM őket. Lesz.rom, hogy másnak milyen van. Az enyém ilyen: nem a legszebb, de az enyém.

Próbáld meg szeretni magad, hidd el, hogy szebben fogod látni a világot. Vagy ha rögtön nem is kezded el szeretni magad, legalább hagyj fel az ócsárolással. Mindjárt jobb lesz. :-)