Undorodom a csecsemöktöl. Ez normális? Idövel változni fog? 17/l

Én nem undorodom, csak épp nem hoznak "lázba". Nem értem, mások meglátnak egy csecsemőt, "jaj deee édes egyem meg üngyömbüngyöm, egyele begyelele"... úgy beszélnek egyből mint a fogyatékosok.

Én meg tudomásul veszem, hogy ott van egy baba, oszt jóvan. Különben is ugyanúgy néz ki mindegyik.

Vagy igen, vagy nem, előre nem lehet tudni.

Én is undorodom tőlük, de már beteges, majdnem fóbiás szinten, fotókon is, nemhogy élőben, soha nem érnék csecsemőhöz, a szaguktól hányni tudnék, a hangjuktól meg agresszív leszek, olyan torznak, amorfnak látom őket, hogy iszonyat tör rám, nyilván próbálom nem mutatni, de nem megyek a közelükbe és előrelátóan nem haverodom kisgyerekes szülőkkel, mert tudom, hogy bántaná ez őket.

Tudom, hogy én is voltam az, de ez nem segít. Kiskorom, kb óvoda óta bennem van ez az undor.

Én nem nőttem ki.

32 éves vagyok.