Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Akik voltak már depressziósak...

Akik voltak már depressziósak tudnának tanácsot adni?

Figyelt kérdés

Eléggé régóta küzdök ezzel a betegséggel a koromhoz képest(17 éves vagyok).Kétszer voltam kórházban úgy, hogy bent tartottak, de azok inkábv kivizsgálások voltak. Három évig jártam különböző pszichiáterekhez, pszichológusokhoz és csoportokra is. Nekem sajnos nem használtak, ezért már nem is járok sehova. Sajnos iskolába se járok már két éve(magántanuló vagyok), pedig szeretnék normális lenni, viszont rettegek bejárni. Egyszerűen beleőrülök már a stresszbe és a szomorúságba valamint a magányba. Aki volt már depressziós az tudna tanácsot adni, hogy mi használt neki, mitől lett jobban? Nagyon megköszönném. :)


17/L



2014. nov. 25. 23:34
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
74%

Nagyon sokan vannak akik megjárták a depressziót, viszont szinte senki nem tudja a belőle kifele vezető utat.


A helyzet a következő:


Azért tart fogva ez az állapot mert szabadulni akarsz tőle.

A depresszió az ellenállásodból nyeri az energiáját.


Egy hasonlattal élve:


Úszol a folyóban és egyszer csak elkap az örvény.

Te mit csinálsz ?

Természetesen kapálózol, minden erőddel próbálsz menekülni.

Az eredmény nyilvánvaló, az örvény lehúz és megfulladsz.


A megoldás ugyanaz mint a depressziónál.

Hagyod hogy az örvény lehúzzon, nem kapálózol, nem állsz ellen, hagyod magad.

És akkor az örvény lehúz magával, aztán elenged.

Te meg közömbös arccal kiúszol a partra és azt mondod: pff...ez minden ? ennyit tudsz ? nevetséges, ehhez korábban kell felkelni az örvénynek hogy benned kárt tegyen.


Na ugyanez a helyzet a depresszióval.

Látod hogy depressziós vagy.

És akkor mi van ? Ez minden ?

Nagy kaland. Ettől még ünnepelhetsz kedvedre.

Hagyd a depressziót hagy végezze a dolgát nyugodtan.

Neki az a dolga hogy időnként elkapja az embereket. Ne akard megakadályozni benne. Hogy éreznéd magad a depresszió helyében ? Mindenki csak le akar rázni, nem lennél valami boldog tőle.


Tehát hagyd békén a depressziót és ne küzdj ellene, ne akarj kikerülni az állapotból.

Sőt, akarj depressziós lenni,nincs abban semmi rossz.

Gondolj bele hogy boldog vagy és mindenáron meg akarod tartani ezt az állapotot. Valószínűleg nem sikerülne.

A depresszióval ugyanez a helyzet. Ha benne akarnál maradni az sem sikerülne.


Említed még a stresszt a szomorúságot és a magányt.

Ez itt több összetevős dolog ahogy a történetedet olvasgatom.

2014. nov. 26. 00:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 A kérdező kommentje:
Köszönöm a választ, elég elgondolkoztató. Tényleg elég összetett a dolog. Az alvással is problémáim vannak, ugyanis mindennap rémálmaim vannak vagy pedig nem merek elaludni, mert félek, hogy megint rosszat álmodok. Ezen kívül szerintem pánikbeteg vagyok, mert rettenetes félelem jön rám, ha iskolába megyek és urrá lesz rajtam a menekülési kényszer. Nem tudom, hogy tényleg pánikbeteg vagyok-e, mert nem nagyon akartak diagnosztizálni az orvosok, szerintem a korom miatt nem vettek komolyan, pedig kétszer begyógyszereztem magam és többször végig volt vágva mindkét karom. Persze nem vagyok büszke ezekre, de mivel nem vettek komolyan, úgy éreztem, hogy senkit se érdekel a sorsom. Szerencsére ebből a szempontból már jobban vagyok, van önuralmam.
2014. nov. 26. 03:59
 3/15 A kérdező kommentje:
*elgondolkodtató
2014. nov. 26. 04:00
 4/15 anonim ***** válasza:

most hülyén hangzik...de lehet jót tenne neked pár online játék...


1. eltereli a figyelmed a problémákról (és talán ezáltal meg is tudja szüntetni)

2. tudsz ismerkedni/kommunikálni emberekkel (és fontos tagja is tudsz lenni 1-1 közösségnek!!!)

3. jó barátságokat tudsz kötni, ha van azonos érdeklődési kör


nekem a magány és a rossz érzés ellen a nevetés segített...


ha érdekel bővebben a történetem:

18. válasz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__ismerkedes__588..


6. válasz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..


ha szeretnél beszélgetni írhatsz privátot :)

2014. nov. 26. 09:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
100%

A depresszió egy érdekes jelenség.


Olvastam egy nagyon érdekes könyvet a kémiai folyamatok és a gondolatok kapcsolatáról. Ez azért lényeges a depresszió szempontjából, mert bizonyított tény, hogy a depresszió kémiai reakcióktól függ, amik az agyban játszódnak le. Viszont, ha a gondolatok befolyásolni tudják az agy kémiai reakcióit, akkor ez egy nagy előrelépés a depresszió kutatásának szempontjából is.


Az biztos, hogy az emberi agy nagy része még mindig nincs felkutatva. Ahogy John Milton írta: „ Az agy önmagában való és képes a poklot mennyé, illetve a mennyet pokollá változtatni. ”

Az emberi elme az egyik legnagyobb rejtély , ezért nyilvánvalóan minden, ami ebből ered, ugyancsak rejtély.


Amikor évekkel ezelőtt először voltam depressziós, szkeptikusan álltam hozzá. Tényleg valódi állapot ez vagy csak képzelgés ? S akármelyik is a kettő közül, hol volt eddig ? Miből alakult ki ? Mitől fog elmúlni ?

De, egy olyan létezésben, ahol az ember azt sem tudja, hogy ő saját maga miért keletkezett, miért volna meglepő az, hogy egyáltalán létezik egy olyan jelenség, mint a depresszió ? Az élet abszurditása szempontjából a depresszió nem furcsább a boldogságnál. Az ember önmaga szab korlátokat a gondolkozásának azáltal, hogy bizonyos menetrendet feltételez. Semminek nem „ kell ” lennie. Semmi nem „ kell ” adott módon legyen. Ami van, az van. S a jó meg a rossz értelmét veszti. Mert mitől jó a jó és mitől rossz a rossz ? Mindössze saját érzelmeid és véleményeid alapján tudod meghatározni, de ezeken túl hogyan tudnál érvelni bármelyik mellett is ? Hogyan lehetne a boldogság édesebb a depressziónál, mikor az „ édes ” csak a te percepciódban létezik ?


Ne értsd félre, az élet szempontjából teljesen mindegy, hogy mi van. A természet vad, spontán, változékony, indokolatlan és kegyetlen – nem az emberek után alkalmazkodik, hanem az emberek alkalmazkodjanak utána, ha élni akarnak.

Viszont, ezt az univerzális igazságot, amit az ősi emberek régen tudtak, mára már az emberek többsége elfelejtette. Úgy úszik mindenki szemben az árral és úgy botladoznak a sima úton, mintha diploma járna érte. Az ember elfelejtette mivoltának legnagyobb igazságát, mégpedig azt, hogy az élettel együtt éljen, nem pedig, hogy az élettel szemben éljen.


S ahogyan azt KirályRobi is írta : a depresszió csak depresszió. Van, volt és lesz. Nem is lehetne másképp, hiszen a fény sincs sötétség nélkül. Élj úgy, hogy egyszerűen csak legyél. Nézd az alkonyatot és ízleld a pillanatot. Engedd, hogy a dolgok történjenek és hagyd, hogy az élet élvezete átjárja a tested.

Olvasd el még egyszer John Milton idézetét és értsd meg a mondanivalóját. Felfogja nyitni a szemed.

2014. nov. 26. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:

menj iskolába! meg járj pszichológjshoz!

mi mást tehetnél? :)

sportokra iratkozz be, hobbi, zenélés.. :)


merrefelé vagy? :) segítek, ha közel, nekem is vannak hasonló problémáim :/

2014. nov. 26. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:

Nagyon jó válaszokat kaptál, szinte már írni valóm sem maradt, mindenki leírta azt, amit gondolok.

Így csak személyes történetet osztanék meg. Jómagam nem voltam konkrétan depressziós, viszont depresszióra való erős hajlammal (hasonló volt mint a bipoláris depresszió, de közel sem annyira radikális, durva), önértékelési zavarral, és más egyéb finomságok egyvelegével jártam pszichológushoz. Annyira jó volt, hogy rájöjjek - ember szeme láttára soha nem leszek önmagam.

Rengeteg ideig küzdtem ellene, és nem gyógyultam ki belőle. De, már nem érdekel. Hajlamos vagyok mindent negatívan, sötéten látni, de ezt már megkedveltem. Az emberek között még mindig borzasztóan remegek, zavarodott vagyok - de már nem érdekel. Valóban érdemes egy hobbit találni, egy olyat, ami abszolút elkalauzolja a gondolataid.. Amit magadénak érzel. Én is rengeteget játszottam számítógépes játékokkal, néztem filmet. Gitároztam. Segített. Egyszer csak ki lettem sodorva a partra, ahogy az előttem gépelő kolléga írta. A végére már teljesen zsibbadtá, közömbössé váltam. Semmit nem érzékeltem a világból! És ezután jött a változás. Tettem is érte, meg nem is.

2014. nov. 26. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat, meglepő hogy ennyi hasznos választ kaptam.:)

Amúgy én is gondoltam már rá, hogy kipróbálok valami netes játékot, de nem igazán ismerem őket, szóval nem tudom, hogy melyik lenne jó. :D A gondolataimat eddig rengeteg sorozatnézéssel vagy filmekkel tereltem el, fe sajnos már kb. Nem is maradt olyan, ami érdekelne, vagy pedig egy hetet kell várni az új részre.

6os válaszoló köszönöm neked is, de írtam hogy suliba rettegek bemenni,szóval ez nem olyan egyszerű, hogy bemegyek és kész. A pszichológusokkal meg mindig megjártam, egyszerűen vagy nem érdekeltem őket, vagy ordítva lehülyéztek vagy pedig a nem létező szerelmi életemről akartak cseverészni. A pszichiáterem meg csak bogyókat írt fel és beszélt velem.két mondatot.

2014. nov. 26. 16:04
 9/15 anonim ***** válasza:

értem.. én nagyon motiváltan kezdtem el az egyetemet, és aztán jött is a rossz :S de a gólyatábor is hozott ismerősöket, meg aztán a csoporttársak, stb.. :) jó lesz ez így, minden :)

sok idő nekem belerázódni, lassan megvan :) most már lesz kedvem végre tanulni is :D

2014. nov. 27. 06:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
A pszichiáternek nem kell beszélgetnie veled, ő csak bogyót ír fel. A pszichológus beszélget az ügyféllel.
2014. nov. 27. 07:46
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!