Rossz ember lettem, mit tegyek?
Akinek van ideje, kérlek, olvassátok el! Nem látom a megoldást, ezért szeretném kérni a segítségeteket.
Anyukám alkoholista, depressziós, lop tőlem, hazudozik, mindenkinek keresztbe tesz. 12 éves koromig ő volt a támaszom, de miután rájöttem az igazságra, eltávolodtam tőle, és Apukámhoz pártoltam.
Tudni kell, hogy mielőtt kiderült Anyu ivásos dolga, egy nevető, pozitív gyerek voltam, mindenki szeretett és rengeteg barátom volt, belülről éreztem, hogy jót kell tennem.
Aztán, miután Anyu ivott, azon a nyáron összetörtem. Féltem kimenni az utcára, és úgy éreztem,valami hiányzik az életemből(elsősorban a biztonságérzetem sérült).
PONT ekkor lett egy kapcsolatom. Már a randizások idején görcsbe volt a gyomrom(rossz értelemben), de úgy éreztem,hogy MUSZÁJ össze jönnöm a sráccal, ez az egyetlen biztonság. Elkezdtünk járni, és annak ellenére, hogy nem éreztem jól magam, mégis volt biztonságérzetem, viszont a barátaimat szépen lassan elmartam magam mellől. Oktalanul haragot éreztem, és azt, hogy valami nyomja a lelkemet. Aztán lett egy nagyon erős pánikos korszakom, a barátom határozott meg mindent az életemben, ha egy kicsit is bunkó volt gyomorgörcsöm volt. Két hét alatt lement rólam öt kiló, a pszichológusom már kórházba akart fektetni, hogy picit rendbe jöjjek.
Sikerült kilábalnom, viszont azt éreztem, hogy a barátom tönkre teszi az életem(nem bántott, csak a függőség). Hiába próbáltam elszakadni nem tudtam.
Azóta sok minden történt, sokkal jobban vagyok, ennek ellenére nem tudok elszakadni a barátomtól, és rossz ember lettem. Úgy érzem zárkózott vagyok, és mindenkivel bunkó. nem tudok őszintén kedves lenni, és ez a függőség, bezártság magával vonzza a rossz érzést.
Nem tudom, mi a kiút.
Jártam 2 pszichológusnál, 2 pszichiáternél, de egyik se segített egyelőre.
Tudom, önerőből kell megoldani, de nincs annyi erőm, hogy elszakadjak, mert ez nyújtja a biztonságérzetet. Édesapukám a legfontosabb személy az életemben, mégis a barátomtól nem tudok elszakadni, és már nem értem az egészet, csak azt, hogy valami fojtogat és nem tudok őszinte, jó ember lenni.
Ugye ki fogok tudni ebből jönni?
válasza: válasza: válasza:A legfőbb probléma hogy az általad legfontosabbnak tartott biztonságérzetet valaki mástól kapod.
Ez a gyerekeknél teljesen érthető mert ki mástól kaphatná egy gyerek a biztonságérzetet mint anyucitól apucitól.
Ez az a pont ahol a dolgok elcsúsztak, ugyanis egyszerűen nem vagy hajlandó felnőni.
Ott rángatod a szüleid szoknyáját és ha nincsenek ott akkor a barátod szoknyáját és ha ő sem lesz ott akkor keresel valaki mást akinek a szoknyáját rángathatod. Mindig valaki mást akarsz rángatni de most már legfőbb ideje lenne azon elgondolkozni hogy egy felnőtt ember saját magát érzi biztonságban és nem pedig valaki mástól kapja azt.
Vagy esetleg apukád is át szokott menni az anyukájához egy kis biztonságérzetért ? Nem valószínű.
A következő kérdés ami felmerül ezzel kapcsolatban hogy mi a fenének neked az a sok biztonságérzet ?
Mondjuk egyedül ülsz a szobában és nézed a tévét, minek a biztonságérzet ? Mi a probléma ?
Köszönöm a válaszaitokat!
1. az agykontroll után utána nézek, jó ötlet.
2. válaszoló! Nem élek a barátommal, Édesapukámmal élek. Mindent biztosítanak nekem, segítenek, vannak barátaim, ennek ellenére semmilyen változtatás nem segít, hogy el tudjak szakadni. Lehet tényleg igazad van, és csak azért nehéz, és utána jobb lesz. Remélem hamarosan meg tudom lépni. Nem anyagiakban függök, hanem ezzel a biztonságérzetes dologgal.:(
Harmadik válaszoló, teljesen igazad van! Én is érzem ezt valahogy legbelül, de hogyan tudnék felnőni? Nagyon szeretnék, de nem tudom, mit kellene tennem.
Nos, igen, akkor se volt biztonságérzetem januárban, mikor tévéztem-beültem a szobába, és azt hittem meghalok, elfogott egy rettegés, és azt éreztem megbolondulok, vége az életemnek. A pszichiáter felírt egy gyógyszert, hogy egyáltalán kibírjam valahogy, de nem vettem be, végül elmúlt, de azóta se tudom, miért nem volt biztonságérzetem, és miért féltem, amikor egyedül tévéztem, és semmi dolgom nem volt.
válasza:"aki önmagától, őszintén felteszi ezt a kérdést, hogy "valóban rossz ember vagyok?", az az ember már biztosan nem lehet rossz"
Ugyanezért kattintottam a kérdésre, hogy ezt leírjam. Egy rossz ember, sosem mond, gondol ilyet.
Problémás vagy, beteg vagy, de rossz nem.
válasza:Tehát először is meg kell értened hogy honnan van a fájdalom.
A lelki fájdalmat anyukád nevelte beléd.
Mivel az ember a 'lelkével nevel' te átvetted tőle ezt a sok keserűséget,fájdalmat, pánikot meg minden nyavalyát.
Erre ékes bizonyíték az hogy anyukád már nem bírta és alkoholista lett.
Sajnos nem tehet róla mint ahogy te sem tehetsz róla, ő is a szüleitől kapta a lelki szart és így tovább mindenkit a szülei nyomorítottak meg. Na most ha áldozatot akarnánk játszani akkor ezen a ponton meg is állhatnánk és újjal mutogathatnánk a szüleinkre. Na de mi nem teszünk ilyet hanem megoldjuk a problémát.
Amit még meg kell érteni a lelki fájdalommal kapcsolatban hogy a felhalmozódott fájdalom 'fájdalomtestté' növekedett az évek során.
Nézzünk erre egy példát.Biztos találkoztál olyan emberrel akit egy aránylag kis dologgal úgy fel lehet bosszantani hogy szinte teljesen kifordul önmagából. Ilyenkor van az hogy a 'szunnyadó' fájdalomtestet ha csak egy kicsit megkarcolod máris kitör a vulkán. Na most te is így vagy ezzel hogy elég akár egy kósza negatív gondolat ami máris kiválthat egy pánikrohamot vagy halálfélelmet.
Most tehát diagnosztizáltuk a problémát.
És így fogod megoldani azt:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!