Van itt olyan, aki abszolút nem él szociális életet és tulajdonképpen úgy él, mint egy remete?

Ilyen vagyok, csak munkába járok emberek közé. Nem jó ez nekem így, a szociális fóbiám és a szótlanságom miatt lett ez.

Én is ilyen vagyok,munkám sincs,egész nap itthon vagyok.

Csatlakozom az elsőhöz: én is csak a munkahelyen találkozom emberekkel (meg persze a boltban illetve ha ügyeket kell intézni), de a munkahelyen sem szoktam beszélgetni senkivel. Olyan munkám van, hogy egész nap egyedül dolgozom, tehát reggel köszönök, délután elköszönök, és a köztes 8,5 órában általában nem szólok senkihez egy szót sem. A munkatársaim 80%-ának mégcsak a nevét sem tudom, csak arcról ismerem őket.

Én meg csak suliba találkozok emberekkel.

És jó ez Nektek így? Vagy mi kellene, hogy ez megváltozzon?

Igen. Reggeltől késő délutánig munka, majd hazamegyek, ahol olvasok, netezek, takarítok (ha kell), bevásárlok, stb. Sehova nem megyek (mozi, színház). Nem mondom, hogy jó így, de inkább a magányos magány, mint a társas magány.