Ti hol rontottátok el az életeteket?

Nem a közelség és a kevesebb utazás alapján kellett volna iskolát választani.

Azt kellett volna követni amit szerettem, és nem azt amit más akart.

Olyan kifejezetten rossz döntésem nem volt, csak olyan, amit a mai tudásom szerint másképp csinálnék - azért, ment anno nem tudtam a lehetőségekről, senki nem beszélt nekem róluk, nem hallottam róluk.

Még gimiben elmentem volna minimum nyári munkába dolgozni, és olyan tárgyakból nem hajtottam volna magam agyon, amik nem számítottak volna bele úgyis az érettségibe. Utána jobban kezeltem volna a pénzem.

Nem erre a helyre jöttem volna gyakorlatozni. Jó, azt nem tudhattam előre, hogy a főnököm egy demens, vezetőnek totálisan alkalmatlan, beképzelt p.csa, aki mellé gyomorgörccsel megy be az ember dolgozni. Amit nála csináltam, és érdekelne, sztem nála lehetne csinálni egyedül, de normálisan nem fizetné meg, közben meg bicskanyitogató stílusban beszél, és az elvégzett munka eredményességét veszélyezteti a demenciája...

A volt legjobb barátnőmnek beolvastam volna, amikor facebookon a saját üzenőfalán!!! kiosztott vmi piti hülyeség miatt. Akkor hagytam a fenébe, mert nem akartam drámát, de most meg olyan értelemben nem hagy a lelkiismeretem nyugodni, hogy amilyen beképzelt, tuti nem esett le neki, hogy ő volt a sokkal szarabb barát. Megnézném a fejét, amikor beolvasom neki minden undorító húzását. De most már így 5 év távlatából már nem kellene újra belefolynom :D.

Az egyetemet nem húztam-halasztgattam volna a pszichés problémáim miatt, vagyis inkább még előbb rávettem volna magam, hogy elmenjek pszichológushoz.