Hol kellene tartanom 28 éves létemre? Éretlen és gyerekes vagyok a koromhoz képest ráadásul semmim sincs.

Szerintem te is úgy vagy vele, hogy amíg tanulsz, addig se kell dolgozni. Valahogy eltengődsz, de nem akarsz kilépni a "felnőtt életbe".

Azt te is látod, hol kellene tartanod.

nincs olyan hogy "így kell élni"

ha téged ez az életforma tesz boldoggá és így érzed jól magad akkor ez tökéletes, nem kell megfelelned senkinek, ez a szabad akarat diadala, élvezd a dolgokat és ennyi, nem a vagyonfelhalmozás az élet értelme

Szerintem se stresszelj ezen. :) A legtöbb emberbe bele van verve ez, hogy van egy "normális" élet, ami elfogadott, és mi többiek, akik nem úgy élünk, mind őrültek és mihasznák vagyunk. Szerintem ez nem így van. Mindenkinek úgy kéne élnie, ahogy ő szeretne, nem úgy, ahogy a tömegek elvárják.

Én jó darabig csináltam, amit elvártak tőlem, de bele is betegedtem. Rájöttem, hogy így nagyon hamar megkeseredett ember lesz belőlem, és az egész életem egy rakás szerencsétlenség meg boldogtalanság lesz. Ezért úgy döntöttem, inkább élek mások szemében furcsa és semmirekellő életet, de legalább boldog leszek.

Ettől függetlenül átérzem, amit írsz. Én 25 éves vagyok, a velem egykorú lányok többsége már rég gyereket szült, vagy az esküvőjét tervezi, diplomázik, stb.. Én nem szeretnék gyereket, nem szeretnék esküvőt sem, diplomát sem, karriert sem.

Két egyetemet hagytam ott, mire rájöttem, hogy ez nem nekem való. Most épp szakmát tanulok, de azt is csak azért, mert egy célomhoz szükség van a papírra, amit majd ad.

Lehet én vagyok az ostoba, de én nem a tanulásnak vagy a munkának élek. Van egy elég összetett hobbim, arra koncentrálok. A munka meg a többi csak szükséges kellemetlenség mellette.

Egy dolgot tanultam meg az évek során: tegyél rá magasról, mások mit mondanak, vagy mit várnak tőled. Hallgass a saját szívedre. Ha neked így jó, akkor maradj ilyen, nem kell megváltoznod. Nem akarásnak nyögés a vége - ez a mondás nagyon igaz szerintem. Lehetne neked is gyereked, meg mintacsaládod, de minek? Ha csak kényszerből lenne, úgyis megutálnád az egészet.

Egy szó mint száz, amíg nem ártasz vele másnak, szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogyan élsz.

De akkor most ez az élet neked így megfelel vagy nem?

Nem értem a kérdésedet.

Nem akarsz családot, semmit ami ezzel jár, de mégis megkérdezed mit kéne változtatnod. Mihez? Hogy értelmes legyen az életed vagy mi? Pontosítok... ahhoz, hogy mások értelmesnek lássák az életedet?

Az élet egzakt értelmére még senki sem jött rá. Mindenkinek más.

Abban változtass, amiben nem érzed jól magad.

A megfogalmazásod alapján szerintem nem vagy gyerekes, és ami miatt nem érzed jól magad, hogy az életviteled nem felel meg az általános elvárásnak - pedig ez nem baj, sőt - végre egy nem tömegember. :)

Hogy egyszerű vagy mint a faék, azt csak te gondolod magadról, már a leírásod elárulja, hogy nem vagy éretlen, sem buta.

Szerintem felejtsd el a többi ember általános életvitelét, a gimis osztálytársaidét. Csak úgy tűnik, hogy sínen vannak (ami persze lehet igaz is), mert viszi őket a nagy folyó , de te a saját életviteleddel új folyómedret ásol, ami talán nehézkes, de önmagában olyan dolog, ami maradandó és érték.

Ha nekiállsz letenni, akkor: sok sikert a pilóta vizsgához és a repüléshez!

"ahelyett, hogy olyanért dolgoznék, ami maradandó és érték. "

Ilyen dolog, hogy maradandó nincs. Feleséged/gyereked majd 1x felnő és meghal. Történelem is megfakul és ha nem lesz ember, nem lesz ki tovább vigye! Épületek se maradandóak. 250 év alatt a természet mindent képes lenne elpusztítani. Nyoma se maradna, hogy ember élt a Földön valaha is!

Ezek után?

Gyerek kérdés?

Sógornőm odavolt, hogy baba, baba, baba minden kibebszott álma és az életcélja. Megvan a gyerek 2 hónapos és ő inkább visszament dolgozni feketén, a gyereket meg lepasszolta anyóséknak. Én legszívesebben pofán vágnám, hogy megjöjjön az esze, de abból csak veszekedés lenne!