Más tanácsát ti mennyire fogadjátok meg?

Általában kikérem mások véleményét is egy-egy dologgal kapcsolatban, hogy ők mit csinálnának, de nem követem vakon az ő tanácsukat. Viszont volt régebben egy olyan eset, amikor másképp cselekedtem mint ahogy szerettem volna és sokáig bűntudatom volt miatta. Azóta inkább csak azt csinálom amit gondolok, mert akkor saját magamat tudom hibáztatni ha épp elrontok valamit.

Egy konkrét eset:

Van egy kollégám aki tetszik nekem. Egész baráti a viszonyunk sokmindenről tudunk, szoktunk beszélgetni ha úgy van. Egy irányban is lakunk és egyik nap amikor mentem dolgozni, láttam hogy ő is épp ugyanabba a vagonba száll fel ahol én is voltam, csak én az elején ő meg a végén. Én meg fogtam magam és hátra mentem köszönni neki.

Egyik barátnőm(15 éve a barátnőm) azt mondja, hogy mennyire bátor vagyok. Pl már elhívtam egy találkozóra meg hogy kezdeményezek a fiú felé. Nővérem meg azt mondja, hogy futok utána mint egy pincsikutya és nem kellett volna hátra mennem(ezt már utólag mondta mikor meséltem neki). Hozzátenném ritkán is találkozunk, mert nem közvetlen kollégák vagyunk és örülök, ha tudok vele beszélgetni normálisan.

Most egy kicsit elbizonytalanodtam.