Hogy lehet megbékélni a gondolattal hogy semmihez nincs tehetségem?

Akkor nem próbáltál ki elég dolgot. Ejtőernyővel ugrottál már? Fotózni próbáltál már? Régészeti ásatáson jártál már, ért már ilyen élmény?

Semmihez nem ért egy ember sem amíg el nem mélyed abban.

Próbálj ki új sportokat, területeket, ne csak a pár ismert de általad megunt dolgot szajkózd hogy "ja az nem megy"!

Kétlem hogy te vagy az az ember aki már mindent kipróbált az életben...

Utolsó vagyok. Szeretsz rajzolni? Nos én is szerettem. 10 évig jártam szakkörre és naponta!!! több órát gyakoroltam (na nem ám csak azt amit hobbiból fantáziából szerettem rajzolni) hanem komoly kockológia, drapéria tanulmányokat, aztán portré és akt. Végül felvettek a képzőre grafika szakra.

Mondjuk én gyerekkorom óta ezt terveztem. És nem tágítottam mellőle. De nekem is voltak kegyetlen perceim. A tehetség nem arról szól hogy megszületsz és egyből úgy rajzolsz mint Leonardo (nem mellesleg "elrontott" vázlatait érdemes figyelni. No meg az összes mester munkáját. Én is voltam úgy hogy 4 órás portré rajzolás után inkább kidobtam volna azt a förmedvényt, de erre van a mester, erre van az elszántság, a tudni akarás, és baromi sok gyakorlás.

A tehetség önmagában egy csiszolatlan gyémánt, amit nem igazán lát meg senki csak aki ért ehhez.

Bizony kőkeményen csiszolni kell. A hegedűművész is naponta több órát gyakorol.

Nem rinyálni kell hanem kitartani amellett amit szeretsz csinálni.

Én mindig kitartottam a rajzolás mellett, mert én ezt szerettem mindig is.

És nyilván nem úgy rajzoltam 5 évesen, 15 évesen vagy 25 évesen.

És regényt tudnék írni erről, de minek.