Szerintetek jól döntöttem? Illetve, hogyan szedjem össze magam, hogy motivált maradjak? Lent

26 éves nő vagyok, egy éve munkanélküli. Tavaly váltam el, 5 év házasság után, és kénytelen voltam visszaköltözni anyámékhoz. Az egész egy pokol. Elhatároztam, hogy kimegyek külföldre dolgozni, és úgy döntöttem, a nyár hátralévő részében németet fogok tanulni. Középiskolában tanultam, nyelvvizsgám nincs, de szerintem 2 hónap alatt vissza tudnám fejleszteni azt a szintet. Régebben vendéglátóztam, tapasztalatom is lenne. És ami a lényeg: anyámék. Teljesen a fejemre nőttek. Mint említettem, egy éve itthon vagyok, és teljesen úgy viselkednek velem, mint egy gyerekkel. Az nem számít, hogy közbe nekem is volt egy, akivel sajnos elvetéltem, és hiába kerestem munkát, nem találtam, rengeteg időm elment más városokba menni interjúkra, semmi eredménnyel,vagy pedig a fizetés olyan kevés lett volna, hogy semmire sem elég (albérlet, stb..) szóval oda jutottam, hogy kimegyek, és az elkövetkező 2 hónapot a tanulásnak szentelem. Nem értik, hogy már nem az a világ van, hogy önerőből tud egy fiatal lakáshoz jutni, elköltözni, hogy az ember hiába keres munkát, ha talál is, egyedül szinte lehetetlen megélni belőle...barátom is lett közben, de haza nem vihetem, amikor meg nála akarok aludni, kitör a kérdésáradat,meg a hiszti h munkám nincs pasihoz bezzeg megyekPénzbe nem kell segíteniük, igaz nem is tudnának, csak a nyugalmat, hogy ezt a két hónapot nyugodtan végig tudjam tanulni.

Milyen tanácsot tudnátok adni, hogy idegbaj nélkül, csak a tanulásra koncentrálva kibírjam (Apám sokszor nekiáll, hogy kirak most azonnal, mert elege van belőlem is meg anyámból is, máskor anyám bőg hajnalig, meg megy el otthonról hogy most aztán vonat alá megy, vagy nagyon szeretik egymást vagy épp szó szerint meg akarják egymást ölni...mikor gyerek voltam is folyton ezt csinálták, kész csoda, hogy viszonylag épelméjű lettem ehhez jön még apám nekedúgysesikerülsemmi viszonya hozzám, meg anyám énbezzegmindenkiértfeláldozommagam mentalilása)

A másik, hogy szerintetek jó döntés ez? Mármint hogy tanulok, és kimegyek?...mert épp most lett volna lehetőség a fővárosban, azonnal tudnék is kezdeni, de a fizetésem épp csak nyomorogni lenne elég...de akkor azonnal megszabadulhatnék itthonról..