Miért kezdek el sírni a Doctor Who olyan részein, amelyek a magányról ill. a szeretetről szólnak?

Amikor régen néztem pl. azt a részt, amikor elmentek 2012-be Londonba az olimpiára és elhangzott, hogy a fáklyában a szeretet fűti a lángot vagy valami hasonló, akkor pl. szabályosan egy sírási roham kapott el. Vagy amikor többször is említésre kerül, hogy a Doktor a fajtája utolsó tagja esetleg bármilyen más űrlényről is legyen szó és azzal kapcsolatban hangzik el, akkor is a sírás kerülget.