Túl kemény válasz volt?

Sétáltattam a kutyámat a parkban, és természetesen játszottak ott gyerekek is. Aranyosak a gyerekek, szeretjük őket, a kutya is szereti, ha megsimogatják, nagyon barátságos (labrador). A kutya szépen ápolt, mindenki mondja, milyen gyönyörű fényes a szőre, kedves megjelenése van.

Egy kisgyerek odaszaladt, megkérdezte, megsimíthatja - e. Igent mondtam, mivel 100% - ig biztos voltam benne, hogy a gyereknek semmi baja nem lesz. Csóró gyerek már nyújtotta a kezét, mire anyuka odarohan, elkapja a gyereket, és megszólal ilyen finnyás hangon "Fúj, ne nyúlj hozzá! KAKÁS!"

Ekkor durrant el az agyam, és megszólaltam "Ez a kutya tisztább, mint a gyereked!"

Megfordultam, és elindultam. Hallottam, hogy még pampogott valamit, de nem érdekelt. Talán túl kemény visszavágás volt, mivel nem akartam a gyereket bántani, aranyoska volt. Azt is megértem, hogy nem szerette volna anyuka, ha a gyerek megsimítja a kutyámat, de miért nem lehet ezt normálisan közölni? És lekoszosozni a kutyámat? (Eleve rosszul vagyok ettől a "kakás" jelzőtől. Miért, ki xart rá?

Szóval a kérdés az lenne, hogy túlreagáltam - e a dolgot, vagy nem?