Furdalnia kellene a lelkiismeretemnek?

A történet a középiskolában kezdődött. Sosem bírtam azokat az embereket akik isznak és csak a bulizásnak élnek, az értelem pedig sosem volt előtérbe náluk. Sok középiskolás osztálytársam és egyetemista társam ilyen volt. Én utáltam az ilyen embereket szó szerint. Rontották mindig a lelki világomat.

Most, hogy mesterképzést végeztem és elkezdtem a banki szektorban dolgozni több volt osztálytársam is hozzám fordult a pénzügyekkel kapcsolatban. Szám szerint három. Ők voltak azok akik ittak és buliztak állandóan. Akik elhitték azt, hogy belőlük lesz valaki és a suli "kemény magjának" vélték magukat.

A lényeg, hogy hitel iránt érdeklődtek (autó, ház), hogy hogyan is működik ez. Én a számukra legelőnytelenebbet festettem fel, úgy, hogy számukra az lesz a legjobb. Azóta is küszködnek a törlesztéssel, hónapról hónapra élnek.

Valószínűleg nincs lelkiismeretem, hiszen teljesen hidegen hagy, hogy mi lesz velük ezek után.