MIT TEGYEK? (nagyon hosszan lent) 15F

Mindenki azt mondja, hogy "Rendbe fognak jönni a dolgok csak akarni kell" meg hogy ők itt vannak nekem meg stb.. pedig egyáltalán nem. azok akikkel most "beszélek" CSAK chat-en keresztül beszélek velük.. a többiek meg osztálytársak de ők meg nem igazán "barátok", hanem csak osztálytársak.. ismerősök. ballagás után mindenki szétvált. már szinte senki nem beszél senkivel az osztályból. valaki költözött valaki meg kollégiumos lett. gondolom ezt nem kell ragoznom.. az osztályból már csak egyetlen emberrel tartom a kapcsolatot, haverommal. de ő is koleszos ugye és sokat kell utaznia (kb 5 órát) ezért sokszor nem tudunk hétvégén sem beszélni. az újak jók, de sokat hiányoztam idegi alapú betegségek miatt és ez a jegyeimen is meglátszott, és akárhogy próbálkozok javítani, nem megy. itthon folyton csak a veszekedés van. gondolom ezt sem kell ragoznom (szülők, meg nagyon sokszor én és húgom). eljárni nem tudok, mert 1. nincs hova, 2. nincs se időm, se energiám. pihenni nem tudok, mert nappal iskola, vagy tanulás (eredmény nélkül), vagy házimunka. aludni sem tudok, mert olyanokat álmodok például, hogy egy nő fekszik az ágyában, alszik, aztán lerántják az ágyról és hallom ahogy sikít és véresen látom őt, vagy vagdosom magam, vagy épp egy házból szaladok ki éjszaka és a fű nagyon magas, nem látok semmit, de érzem hogy félek és fázok mert esik az eső (és nyílván hideg). haverommal nagyon keveset tudok beszélni. akikkel neten beszélek azok is mások, mert ők csak chaten, virtuálisan vannak itt, élőben nem. és ez bármilyen kis dolognak tűnik, sokat számít.. barátnőmmel szétváltunk, mert messze laknak. nem bírta a távkapcsolatot, hogy sokszor elfoglalt / fáradt / rossz kedvű voltam, majd bele szeretett egy barátomba akivel neten beszélt ő is. utóbbi kettővel egyáltalán nem beszélek. jobb nekik nélkülem (egyik meg is jegyezte=rákérdeztem). családtagokra nem igazán számíthatok, mert mamám az.. az mamám, elfoglalt. nagybáttyám le sem sz*r. apám az egy piás .. nem mondok semmit.. piál, és pofázik.. mert az neki jó. sosem volt apa. csak szülő. (szülő: tőle van a gyerek. apa: foglalkozik a gyerekkel.. ezért nem volt ő sosem apa.) és pár hete / hónapja engem is szid meg egyre többet piál. és azt mondta hogy amint elmúlok 18 takarodjak a háztól. addig meg "Neked kuss!" ... anyám pedig a feszültség miatt ideges állandóan... ez szerintem kivehető miért.. unokahúgom pedig pár hónapja/1éve elküldött a fenébe, hogy nem érdekli mi van velem, hagyjam őt ki az életemből. 6 évesen kb, apám balhézott, piásan és az egyik szobát rommá verte. 9 évesen a szülinapom előtt / után kicsivel hallgattam azt, hogy apám ordibálja, hogy anyám mekkora k... 13 évesen, annyira bepiált, hogy szétverte a házat, dobálózott. elmentünk anyámmal és húgommal mamámékhoz. 16× költöztünk nagyjából egy csomó helyre. az iskolában sem voltak rendben a dolgok (cigányok). 13-14 évesen a folytonos piszkálástól verekedéstől és stb-től azt mondtam hogy nem fogok menni mert én már nem bírom ezt. jelenleg ott tartok, hogy erős depresszióban vagyok. ehhez még hozzá járul a magány is. nem történik semmi, nem tudok miről beszélni. a külsőm eléggé roncsolt. a belsőm még rosszabb. sokszor elég durván negatív vagyok.. pár nappal ezelőttig nem tudtam volna öngyilkos lenni. csak mondogattam hogy talán megteszem meg ilyenek. de pár nappal ezelőtt ez megváltozott. már nincs halálfélelmem. minden nap fáj a fejem. reggelente olyan szinten fáj a mellkasam (szivem/lelkem) hogy ordítok a fájdalomtól és inkább magamba vágnám a kést hogy elmúljon.. aztán pár másodperc/perc és elmúlik. esténként bőgök. nem tudom mivel lefoglalni magam. olvasni szeretek de fáj a fejem és nem mindig bírok figyelni. rajzolni tudok de nincs kreativitásom, tehetségem csak kevés. zenét hallgatni hallgatok, de már unalmas. nagyon is. a játékokból is elegem van már. a pszichológust 3-4 hónapja "intézi" anyám. csak sosincs rá idő. meg ideg. meg pénz (előbbiek az ingyenesre vonatkoznak, mert találtunk). már egyáltalán nem bírom.. 2016.03.24. elhatároztam hogy ha addig a napig nem fognak javulni a dolgok akkor befejezem. ég 86 nap van hátra azt hiszem. és nem haladtunk még előre. ez a kis idő meg gyorsan eltelik.. jó. tudom. másnak is vannak gondjai, problémái. sőt.. sokaknak rosszabb is. vannak akik már kikeveredtek belőle. vannak akik nem. ők bírták/bírják. én nem. nem vagyunk egyformák. attól mert XY bírta ezt meg azt eddig meg addig az nem azt jelenti hogy attól én is bírni fogom ezt meg azt eddig meg addig. tanácsra van szükségem azzal kapcsolatban hogy mit tudnék tenni. már mindent megpróbáltam.. szó szerint mindent.. mit tegyek?