Ti megtaláltátok már önmagatokat?

Amikor 15-16 éves voltam, nagyon is tudtam, hogy mi szeretnék lenni.

Lassan 23 évesen pedig már hasonlóan vagyok vele, mint te most. Vannak elképzeléseim, de nincsenek konkrét céljaim, elhatározásaim.

Igen és nem egy szakma...

Változtass tudati állapotodon(, ebben segíthetek ha írsz) s lesz bátorságod.

Hamarost népirtás szal am sem kell ilyen miatt "aggódj".

Csak logika ellenes dolgok cikik s sokszor ezek sem rosszak.

Én 14 évesen depressziós lettem, naponta 16 órákat is aludtam, éjszaka amikor felébredtem akkor fürödtem, ettem és vagy alvás, vagy egy kis online játék és/vagy egy kis programozással próbálkozás (nem elmélet tanulás, hanem 0 elmélettel szerencsétlenkedés :D).

Hónapokig sajnos nagyon mélyponton voltam, de a programozásban találtam sikerélményt. Nem tudom, hogy azért, mert érzékem volt hozzá, vagy csak azért, mert máshol semmi sikerélményem nem volt, de elég sokat elértem elég gyorsan...persze a 0-hoz viszonyítva sokat :)

A problémámról való figyelemelterelésképpen programozással foglalkoztam, de nem a könnyebbik úton! Nem elméletet tanultam és csináltam, hanem próbálkoztam és úgy tanultam a működést...

Ilyen kezdettel mondhatni 14 évesen eldőlt mi akarok lenni...

Ma már 3 szakmám van ebből kifolyólag, 2 főleg programozás, 1 grafikus, és még van pár munkahelyi továbbképzésem. Elég nagy terveim vannak a jövővel kapcsolatban. Főleg önfejlesztésből tanulok újabb és újabb dolgokat, élvezem, szeretem csinálni.

Lelkileg viszont csak évekkel később álltam helyre.

22F