Hogyan lehet szembenézni mindezzel?

Kezdj el naplót írni, és írj ki magadból mindent.

Én sem vagyok az a panaszkodós fajta, és én is raktározok mindent évtizedek óta, de nem jó stratégia. Próbálok a realitások talaján maradni, próbálom meggyőzni magam, hogy ez az élet természetes rendje, és igyekszem csak a jövőmre koncentrálni, de férfi létemre sokszor elkezdenek spontán potyogni a könnyeim. Nehéz...

Nyilván az a te börtönöd is marad, és csak új élményekkel, új emberekkel tudod gazdagabbá tenni az életed, és ezáltal tompítani a fájdalmat, plusz az idő is segítségedre lesz.

Mondhatnám a pszichiátert is, aki 6 ezer forintos órabérért szívesen meghallgat, talán még jó tanácsokkal is ellát, de én szkeptikus vagyok a hatékonyságával kapcsolatban.

Keress egy olyan pszcihológust, akivel beszélhetsz róla. Ő a te érdekeidet fogja nézni, és nem fogja panaszkodásnak venni mindezt!

Remélem segíthettem! :)

Szia. Láttam hogy már kaptál választ de énis pontosan ilyen vagyok amilyet leírtál. Nem szeretek panaszkodni így ha valami fáj magamban tartom, sírni sem tudok (egy könnycsepp sem hull le az arcomon) na meg a jó dolgokat se nagyon szeretem elmesélni.

Annyi veszteség ért már hogy nem tudok teljes mértékben bízni az emberekben...

Nekem tudod mi segített? Elkezdtem naplót vezetni. Mindent leírtam...minden jelentéktelen kis dolgot. (Pszihológushoz nincs lehetőségem járni) aztán kezdtem rajzolni az írás mellé. Kerestem magamnak egy chat partnert akinek ugyanilyen problémái vannak és akivel talán soha nem fogok találkozni és mindent leírtam neki. Javasolt egy youtube videót. Afféle meditáció (szabadulj meg a szorongástól-meditációs gyakorlat) és kipróbáltam. Nagyon jót tett. Mostmár ott tartok h eltudom mondani ha valami baj van a legjobb barátomnak.

17L