Így mégis milyen kilátásom van az életre?

Egyre inkább azt érzem, hogy nincs normális jövőm, reálisan nézve a jövőképem eléggé elkeserítő...

Karrier terén nem sok jóra számíthatok, hiába dolgozom érte keményen. Orvos lesz belőlem, ami ebben az országban nem kecsegtet túlzottan jó megélhetéssel. Nem mintha magamon kívül mást is el kéne tartanom a fizetésemből, mivel családban se nagyon tudok gondolkodni. Minden igyekezetem ellenére nem érdeklődnek utánam a férfiak, soha nem is volt párkapcsolatom, igazából már arról is kezdek lemondani, hogy valaha gyerekem legyen. A családom átlagos magyar család, tehát nem éppen jómódú, hogy esetleg így elindulhatnék valahogy az életben...

Nem látok semmi esélyt arra, hogy valaha lehessen saját lakásom, saját családom, hogy ne csak güzüljek egész nap, hogy utána egyedül bedőljek az ágyamba. Olyan, mintha minden jó szándékom és tervem ellenére elrontottam volna valahol az egész életemet, amin már nem tudok változtatni.

Lehet még valami esély arra, hogy ne egyedül, csak a munkának élve kelljen élnem örökké?