Miért hagyjuk elrontani az életünket a munkával, és a stresszel? Miért nem élünk szabadon, boldogan?

Ezen én is gondolkoztam már. Napi 8-9 órát gürizik az ember, hogy legyen pénze, háza. De a szeretteivel mikor töltsön időt, ha már miattuk csinálja részben?

Sajnos ez nem olyan dolog, amin lehet változtatni. A munkaerőre gazdasági okokból is szükség van, de változtatásokkal tényleg lehetne tenni ez ellen a "mókuskerék" ellen. Ezért tüntettek a diákok, tanárok is. Egy gyereknek ne legyen heti 35-40 órája, mert oda a gyerekkor...

Ha kipróbálod, akkor rövid idö alatt rájössz, hogy miért.

NEm hiszem, hogy jól éreznéd magad, ha a napod aazal telne, hoyg keresgélsz magokat, gyümölcsöket, gyökereket, hogy ne halj éhen, a szabadban kellene aludnod, tele lennél parazitákkal, nem lenne interneted, tv-d, könyveid, stb.

Az életed abból állna, hogy kaját keresel - és vagy találsz, vagy sem, ez utóbbi esetben éhezel-, bújkálsz a ragadozók meg a többi konkurens ember elöl, szenvedsz az idöjárástól, és 30-40 évesen meghalsz.

Lehetne másképp csinálni, mint ahogy most van, de ahhoz közös megegyezés kellene minden emberrel. És sajnos sokan nem akarnak kilépni ebből a kényelemből amivel a bolygót pusztítják amin élnek.

Igaz hogy a kezdet nehéz lenne, de később egy sokkal bolygóbarátabb, boldogabb élet születne itt. Ismeritek a mondást: Minden kezdet nehéz.

Általánosítás.

Én pl sose stresszelek.

"Miért nem mondunk fel a munkahelyeinken, költözünk ki a természetbe és alapítunk új boldogságon alapuló társadalmat? "

Ez csak addig jó szórakozás, amíg meg nem fájdul a fogad, nem ér egy baleset, nincs szükséged egy vakbélműtétre, stb.

Vagy amíg nem veri el a termésed egy jégvihar és akkor aztán lehet boldogan éhezni.

Lehet, hogy mégse olyan rossz ez a civilizáció?

Hát nem tudom. Én szörnyű kapitalista állat vagyok. Szeretem a pénzt- pedig ha most lopnák el a pénztárcámat, megkeresném az illetőt és segítenék neki pénzt keresni benne. :DDD

Szörnyű felnőtt férfi vagyok. Minden nap úgy ébredek fel fél hatkor, hogy egy újabb csodálatos napra ébredtünk. Akkor a családom még alszik. Kimegyek a teraszra, most már egy szál boxerben és papucsban.

Megvárom, míg kijön a szomszéd. Köszönünk egymásnak, iszunk egy kávét, kellemesen elbeszélgetünk. Mire végzünk, ébredezik a családom. Megszeretgetem őket, aztán go melóba. Imádom. A főnökömet, a munkatársaimat, azt, amit csinálok.

Nem keresek sokat. Éppen annyit, hogy el tudjam tartani a családomat. De boldog vagyok. Piszkosul. Egyszerűen a természetem ilyen: örülök annak, amim van és nem érdekel, mim lehetne. Az nincs. Kész. :)

Erre nevelem a csodaszép fiamat és lányomat is.

Megajándékozott az ég életem szerelmével, két gyönyörű, okos gyerekkel. Mi a f**znak hőzöngeni, hogy nincs autónk? Elzötyögünk a buszon is. :)

Szerencsére ilyen természet a kedvesem is, a két gyerkőc is. Magas lóról teszünk arra, hogy mi lenne, ha jobb lenne.

Ez van, ezt kell szeretni. De szeretni is kell. Mindent és mindenkit.

Lehet, hogy csöpögősen hangzik, de a 32 évem tapasztalata az, hogy az, hogy szeretünk, elűz minden bánatot és szenvedést.