Nektek mitől van életkedvetek?

Attól, hogy különben szétunnám a fejem ha nem csinálnék semmit.

Muszáj csinálnom, muszáj szórakoznom, szükségem van az új ingerekre egyfolytában.

Befeküdni az ágyba és sírni az életen, hogy hú de rossz, ezzel nem érek el semmit.

Inkább tanulok, dolgozok, tervezek hogy legyen fizető állásom külföldön, és a kapott pénzből el tudjak menni még többet szórakozni.

Az, hogy idegen helyeken jársz, és megismerkedel új emberekkel, mindegyik hozzáad valami pluszt a világképedhez.

Azért vannak körülötted emberek, hogy megszólítsd őket, s nem azért, hogy közönyösen éld az életed.

Ismerem élet értelmét.

Puszta fizikális világban létezésre gondolás nagy gyönyöröket és néha eöhögő görcsöt vállt ki belőlem.

Ha ismernéd rendszert, te is hasonlóan állnál hozzá.

Igen, mert néha a világ tükört tart eléd, s nem is tudod magadon nevetsz, különben szomorúan telnének a napjaid.

Mi van, miért nem írtad a kérdezőnek:Írj rám?

Vagy már nem tisztogatsz tudatalattit, kedves szcientológus úr?

Ismerem ezt az érzést, de megfigyeltem hogy ez akkor alakul ki, ha sokáig semmi hasznosat nem csinálok, és csak "facebookozok" és hasonlók. Tehát semmi ami értem lenne, vagy a fejlődésemért.

Ha ráveszem magam hogy olvassak egy könyvet és belejövök, a végén már nagyon élvezem, és utána már nem is emlékszem hogy unom magam... ha teszem a dolgom pl munka, megint csak hasznosnak érzem magam.

Kifejezetten kiegyensúlyozott vagyok akkor ha a munka és a szabad idő egyensúlyban van egymással. Ha túl sok a munka tény hogy nem marad idő ilyesmire, de mivel hasznosságot mívelsz nem is tudnál életkedvetlen lenni.

Mindenesetre így 30 éves koromra már tudom hogy ez az állapot mitől alakul ki és mit kell tenni ellene.

Nálam legalábbis ez a recept vált be.