Hogy lehetnék önző?

Véletlenül nem csak azért segítesz a többieknek, hogy bevágódj náluk? Mert nekem például boldogságot okoz, ha valakinek segíthetek akit kedvelek, vagy csak tudom, hogy nem akar kihasználni.

Viszont ha valaki olyan kér segítséget, aki tudom, hogy csak kihasználna, és nem úgy tekint rám, mint egy barátra, akkor

-ha nem érek rá segíteni, vagy nem akarok, megmondom, hogy bocsánat, de nincs időm, vagy ha nagyon nem kedvelem az illetőt, akkor azt mondom, hogy nem tudom, ha facebookon ír, akkor meg nem válaszolok

-ha ráérek vagy valami olyanról van szó, ami nem kerül időbe, de rendszeressé válik, akkor elkezdek cserébe én is kérni dolgokat, persze ez csak akkor megy, ha az illető is tud nekem nyújtani valamit

Amúgy nekem azok köszönik meg leginkább, ha segítek, akik csak kihasználnak, olyanokat mondanak, hogy "nagyszerű vagy, te vagy a legjobb" meg hasonlók, de különben hozzám se szólnának ha nem kell nekik valami.

Csak a barátaimnak segítek akkor, ha amúgy nem érnék rá.

A mérleg másik oldala nem az önzés, ill. nem szabad, hogy az legyen. A lehetőség fenntartása, hogy magaddal törődj, és erre időt szentelj, amit másoktól megtagadsz, még nem önzés. Ha meggátolod, hogy bármilyen téren fel/kihasználjanak, az sem lesz önzés. Ismered a társadalmi normákat, nem elvárás, hogy Terézanyu legyél. Élj a saját kereteid között.

A példádat felhozva, ha más helyett írsz dolgozatot, az egy segítő szándékú ártó dolog. Az ilyen neked is és nekik is árt. Nemet mondani gyakran jó szándékból szükséges.