Hogyan dolgozható fel, ha valaki hosszú éveken át mindent megtett egy sikeres vállalkozás létrehozása érdekében, de az összes próbálkozása csúfos kudarc lett a legnagyobb akarás és erőfeszítés ellenére is?

Alighanem nagy levegővétellel. Engedni kell, hogy lecsillapodjon a fájdalom, ki kell heverni (megadni ennek is az időt, mert nem bagatellizálható el), aztán mérlegelni, hogyan tovább. Mert ha valakiben megvolt a spiritusz, hogy éveken át mindent beleadjon egy vállalkozásba, akkor valószínűleg megvan arra is, hogy kikalkulálja, a jövőben miképpen kerülje el a korábban akadályt jelentő külső tényezőket.

Sok siket, ha netalántán te vagy az a valaki!

A *3-as válasszal abszolút szimpatizálok! :D

A *4-essel viszont nem értek egyet, mert ez a "kitartó és odaadó munka meghozza gyümölcsét" duma a legnagyobb baromságok egyike.

Szerintem az a legcélravezetőbb, hogyha engeded, hogy az érzéseid kitörjenek a kudarc miatt. Nem lehet előre megmondani, hogy hetek, hónapok vagy évek múlva fog csillapodni, de, amennyiben hagyod, hogy kitombolják magukat az érzelmeid, utána jobb lesz.

A legrosszabb, amit tehetsz, ha elfojtod, és megpróbálod elterelni a figyelmed róluk. Attól még az ugyanúgy ott lesz, és emészteni fog.

Tehát menj el inni, menj el bulizni, csajozz (ha egyedülálló vagy). Járj el sportolni, edzd ki magadból a feszültséget. Ha úgy érzed, hogy rádtör a levertség, akkor ordíts bele a párnába, üss bele a falba tenyérrel (kárt ne tegyél magadban), vagy dobbants néhány kiadósat a földön. Vezesd le a feszültséget!

Előbb-utóbb el fog múlni a kudarcélmény. Szurkolok!

Úgy teheted túl rajta magad, h okulsz a hibádból:

nem céltudatosnak kell lenni alapvetően, hanem rájönni, miért a folyamata lényeg a létezésben.

(Más kérdés, amikor rákényszerül az ember valami cél elérésére, de az már az elején szívás, pont emiatt, h rákényszerül.)

4 es vagyok,

Pedig ezt tapasztaltam, hogy a kitartás meghozza a gyümölcsét. Viszont valóban a realitások talaján kell maradni, de törekedni kell, hogy a legjobbat hozzuk ki az adott szituációból. Tudod a legnagyobb baromság feladni és elmerülni az önsajnálatban.

5-ös válaszoló vagyok:

Az önsajnálatban elmerüléssel tényleg nem értek egyet. Nyilván sajnálja az ember magát, de ha hagyja azt eluralkodni, onnantól kezdve az önsajnálat mentálisan kigyilkolja.

Viszont: a kemény munka nem hozza meg automatikusan a gyümölcsét. Csak nézz körül az országban: szerintem nálunk is vannak páran (úgy néhány millióan), akik évtizedek óta keményen dolgoznak, napi 8 órát robotolnak, és mégse tudtak eljutni csak odáig legfeljebb, hogy hónapról-hónapra élnek, és a számlák miatt fő a fejük.

Ami szerintem a sikerhez kell:

- Tudás és ötlet

- Elegendő idő

- Pénz

- Kapcsolatok

- Szerencse

- Szerencse

- Szerencse

Szóval kérdező, szerintem nem a te hibád, hogy nem jött össze a siker. Sajnos a világ van szerintem rosszul össze rakva. Eleve gondolj bele, milyen világnak kell lennie annak, amelyiknek tagjai képesek az egekbe magasztalni a Szabó Péter féléket, akik közhelyes semmitmondó bölcsességeikkel százmillió forintokat hoznak össze egy nap alatt (nyilván mindenki látta az "Áttörés" hirdetést).

Akinek egy minimális esze van, akkor abból a tízezer forintból inkább elviszi a családját egy jó programra. Az már inkább pozitív energiát ad, mint egy bullshit-parádé!