Kamaszok! Ti milyennek képzelitek el az életeteket nagyjából tíz év múlva?

2.: klinikai szakpszichológus Én azt látom, hogy eléggé fel van hígulva a pszichológus szak (szegedi tapasztalat, sok a kattant, identitászavaros, vagy idegbajos hallgató arrafelé). Orvosi nem érdekel? Pl. férfi gasztroenterológus hiányzik szerintem (rengeteg ember küzd emésztési problémákkal). Ráadásul tele van nyitott/megoldatlan kérdésekkel ez a terület, sok kutatás zajlik. Csomó betegség van, amit nem tudnak rendesen gyógyítani jelenleg (pl. gyulladásos bélbetegségek).

Ugyanakkor sok emberen segít egy ilyen orvos.

5.: A környezet mérnök szakmát felejtsd is el rögtön!

Vegyészmérnök: OK, gyógyszerész: OK.

Ha vegyésznek mész, mindenképpen egy rendes analitikai szakirányt tessék követni, azaz modern műszeres analitika (főleg kromatográfiás eljárások), nagy műszeres analitika.

Orvos nem akartok lenni?

Programozó, aki már középsuliban is nyomja a C++-t?

Gépészmérnök? bár ez necces, mert bedől az autóipar és nyekk. Ugyanakkor egy gépészmérnök sok helyen alkalmazható, pl. most indul hevesben egy új vegyi/élelmiszeripari üzem és éppen keresik a mérnököket, akik részt vesznek az üzemindításban. Mérnöki szemmel ez a legjobb állás, mert aki itt kezd (az üzemépítésnél/indításnál), annál senki más nem fogja jobban tudni a technológiát, azaz, amíg az üzem működik, lesz állásuk.

Egy biztos, mindig olyan egyetemre menjetek, ahol az adott szak mellett van gyakorlati kapcsolat, azaz ipar, jó klinika, stb.! Vidéken is vannak jó szakok, de nem mind. Nyilván Budapesten sem jó minden.

Viszont, ha ma mennék egyetemre reál beállítottságúként és nem orvosnak, akkor vagy ELTE, vagy BME.

A másik, nem kell diploma, egy jó szakma is boldoggá tehet!

Szóval, aki el van keseredve, hogy ő nem megy egyetemre, az ne legyen elkeseredve, rengetegen vagyunk jeles diplomával tartósan álláskeresők!

Pl. CNC gépkezelőt, még mindig keresnek. Sok egyetemi szak iparilag elavult, nem kapják meg a hallgatók a megfelelő tudást, vagy jelentős részüket nem szakosítják a megfelelő irányba (pl. elviszik őket nagyon elméleti irányba, vagy kutatót akarnak belőlük, aztán ez nem mindig jön össze, az iparban, meg nem kellenek ezek a nagyon spec emberek). Az iparban a jól bevált technológiákat nagyon értő emberek kellenek.

12.: Építészmérnök jó szerintem, de egyetemen végezd el!

Ezt nézegesd.: [link]

27 évesen, már akár feleséged is lehet, ez szerencse kérdése, hogy milyen emberekkel hoz össze az élet.

Járj el táncolni, rajtam most az segítene, ha tudnék (és nyitottabb lennék a táncolásra), mert elkezdett a tánc újra divatba jönni, mint kulturált emberek esti szórakozása (táncházak, kiskocsmák táncos estjei, reneszánsz táncház, salsa klub, stb.).

Faterom is így nősült meg, mármint táncoltak Anyával.

11-es:

"(szegedi tapasztalat, sok a kattant, identitászavaros, vagy idegbajos hallgató arrafelé). "

Azért akarom ezt tanulni, mert ez érdekel legjobban.

Tudom hogy sok az idegbajos hallgató, és nagyon örülök neki, ez még inkább vonz.

Nagyon kevés dolog érdekel, és ha valami érdekel nagyon könnyen meg tudom tanulni, élvezem is. Szóval nem akarok mást.

14.: Megértelek, én is így voltam.

Majd, ha csinálod, azért ügyesen szakosodj, úgy, hogy később legyen állásod könnyebben.

Igazából a témavezető találáson (emberileg/szakmailag) és a szakosodáson szerintem több múlik, mint magán a szakon. Tudom, ez így elsőre hihetetlennek hangozhat.

OK, de azért te ne válj "kattant" hallgatóvá! :-) Szerintem, hogy jó pszichológus legyél, olyan, aki tud az embereken segíteni, nem szükséges, hogy teljesen elvont/alternatív arccá váljon valaki.

Pl. az SZTE Életvezetési Irodájában dolgoznak pszichológusok, akik a hallgatók pszichés egészségével foglalkoznak (ha hozzájuk fordulnak hallgatók). Ők is teljesen rendesek. Viszont a pszichológust sok atrocitás éri munkája során, mert sok ember, annak ellenére, hogy maga megy a pszichológushoz, a "személyes" kérdésekre, néha agresszívan válaszol. Szerintem ezt tudni kell kezelni és ettől nem szabad, hogy kiforduljon magából egy pszichológus.

A másik, akiket kezel, sokszor, szerintem a legtöbb esetben nem a pszichológus kérdésein idegesítik fel magukat, hanem mások irányították őket a pszichológushoz (amit a szakember általában nem tud) és magukban "menet közben" ezen bosszantják fel saját magukat.

Érted, ráeszmélnek, hogy a haverjaik/ismerőseik, akár majdnem ugyanúgy tudtak volna segíteni, mint a szakember, amikor megkapják az első kérdéseket. Szóval akkor döbbennek rá, hogy az ismerőseik magasról tettek a fejükre.

Én laikus vagyok, de itt kell erős legyen egy pszichológus, mert meg kell mutassa, hogy ő többet tud tenni annál, ami az egyszerű haverokkal/ismerősökkel folytatott beszélgetésből, konzekvencia, tanulság levonható lett volna a hozzá forduló, problémákkal küzdő ember számára.

Bocs, ez kicsit off lett!

Az egyik Ingmar Bergman film -Tükör által homályosan- zárómondata az, hogy "Apa beszélgetett velem!".

Bizony ma sok embernek hiányoznak az életéből a valóban tartalmas beszélgetések!

16.: Kedves Kérdező!

A 3. válasz az enyém.

Még rövid kiegészítés. 14 és 18 éves korom között én bele voltam zúgva egy tantárgyba és elég jó voltam belőle, versenyeken is. Azt hittem, ha az egyetemen (TTK) mindent megtanulok és szorgalmas leszek, nem bulizok, nem lézengek, az és a jeles diploma, majd egyenes út vagy az iparba, vagy a kutatásba.

Tévedtem. Évente országosan kb. 100 MSc-s végez a szakomban és kb. 200 BSc diplomát osztanak ki. Csak a városomban évente 60 új hallgatót vesznek fel a szakomon (fele MSc-re megy).

Közben pályakezdőknek kb. 40 új nyitott álláslehetőséget hirdetnek meg országszerte évente (jóindulatú becsléssel).

Nem vettem számításba azt sem az érettségikor, hogy az állásokat általában kapcsolatokon keresztül (rokonság, férj, fiúbarát, ismerős) töltik be. Ráadásul a szakma el van nőiesedve és sok pozícióba a fenti 100-ból, inkább a nők közül válogatnak (akik az egyetemen sem 50-50%-ban vannak, hanem 70% körül).

Plusz nem vettem figyelembe 17 évesen, hogy a városomban nincs gyakorlatilag olyan ipar, ami az én szakomra épül.

Egyszóval mai szemmel totál naiv voltam kamaszként.

Az érdekel, ami egy átlagos kamaszt érdekel és ebben nem volt ott a családalapítás, a munkahely és a pénzkeresés.

Természetesen, amikor felvettek a politika és az egyetemek, ill. a kormányzat teljesen idilli képet festettek le, mindarról, ami vár majd.

Becsapva érzem magam és úgy tudom, nem vagyok egyedül.

18.: Persze, hogy nincs semmi veszve, mert mielőtt megesz, még egyszer letesz! - mondta a papagáj a macska szájában

És egyébként is.:

https://www.youtube.com/watch?v=efm6-51YScI