Énbennem van a hiba az alábbiak miatt?

Attól még lehet jó ember valaki, hogy dohányzik, de valahogy mégis, ha meglátom a dohányzó embereket (különösen nőket), akkor elkezd taszítani, ugyanígy a bármilyen kábítószer kipróbálása. Ezek a vesszőparipáim. Kiskoromtól így van ez. Az már más kérdés, hogy nem is iszom sosem, de azt már el kell fogadnom, hogy más így érzi jól magát. A dohányzástól való undorodásomnak elvi okai is vannak. Tudom, hogy most sokan azt hiszitek szenteskedő valaki vagyok, pedig nem, csupán nem értem, miért jó pénzért betegséget vásárolni. Sokan kamaszkorban azt hiszik, nagyon menők tőle, pedig egyáltalán nem. Bár én mindig is más ösvényen haladtam. Amikor látom, mennyien dohányoznak, azt érzem, hogy mennyire fertő, amiben élek. Tudom, most fogom majd kapni az üzeneteket, hogy menjek papnak vagy zárdába, mégis azt hiszem, másokat is zavarhatnak bizonyos dolgok. Talán túl érzékenységre vall, hogy amikor a dohányzó embereket látom, elkezdek negatív emóciókat lejuttatni a szervezetembe, menekülnék mindenhová, szomorú vagyok, de jól tudom, ezen már nem lehet változtatni. Lesz még rosszabb is.