Ti éreztetek valaha így? Hogy lábaltatok ki belőle?

Az egész ott kezdődött, hogy otthagytam az egyetemet, főleg önbizalomhiány miatt. Egyszerűen nem tudtam megfelelően hozzáállni. Azzal a mentalitással mentem oda, hogy ez biztos nem fog sikerülni, és két hónap múlva annyira elhatalmasodott rajtam, hogy felálltam és otthagytam. Rá másfél hónapra találtam egy munkahelyet, ahol majdnem egy évig elvoltam, de felmondtam mert egyre jobban kezdtem megutálni az egészet. Most itthon ülök 21 évesen, semmihez nem értek, amivel tudnék pénzt csinálni. Úgy voltam, hogy elmegyek egy gyárba és szedek össze annyi pénzt, hogy ki tudjak menni külföldre egy jobb élet reményében, vagy újrakezdhessem a tanulmányaimat, de miután megírtam a tesztet, ami szükséges a bejutáshoz, körbevezettek és ott annyira beparáztam, hogy egyszerűen mondtam nekik, hogy mégsem érdekelne és eljöttem haza. Napról-napra egyre jobban sajnálom magam, és egyszerűen nem tudok ebből kitörni. Már nem tudom hány helyre adtam be az önéletrajzomat. Főleg egyszerűbb bolti eladói, vagy irodai munkákra, amikben biztos vagyok, hogy el tudom végezni, de még csak válaszra sem méltattak. A családom elég rossz anyagi helyzetben van jelenleg. Ők abszolút nem tudnak segíteni, sőt a jelenlegi helyzet miatt szégyenlem magam, hogy én nem tudok rajtuk. Az összes félretett pénzem 20ezer forint. Egyre többet gondolkodom az öngyilkosságon is, de mindig rá kell jönnöm, hogy hülyeség lenne, mert több kárt csinálnék vele, mint hasznot. Igaz, hogy nem kéne eltartaniuk, de édesanyám valószínűleg belerokkanna, amit nem szeretnék. A kérdésem annyi lenne, hogy éreztetek ti már hasonlót? Ha igen, akármi tanácsot tudtok adni, hogy össze tudjam szedni magam?