Már 4 éve elballagtam a gimnáziumból, de még mindig rosszul érzem magam miatta. Változik ez majd valamikor?

Valóban igaz, hogy nagyon szorongok. Nem tudom miért tört rám ez az egész, és az se biztos, hogy máshol jól éreztem volna magam. Csak szinte mindenhol az látom, hogy milyen szépek voltak a gimis évek, milyen jó emlék volt vagy hogy mások tökre örülnek a választásuknak. Mintha ez szabályszerűen így kéne hogy legyen, csak az én életem ment volna félre.

Utolsó, megkérdezhetem részletesebben, hogy a Szerb Antalban Te milyennek láttad a légkört? Mármint mivel kiutáltak, meg akik ott végeztek, nem találták meg a számításaikat.

A Teleki Blankába jártam.

Valóban nehéz volt a változás az általános és a gimi között, de alapvetően vártam, kíváncsi voltam az újra, a középiskolára. Nem volt valami nagyon összetartó az osztály, de nem is volt olyan rossz ilyen tekintetben. Végül kialakultak a klikkek, csoportok, ami ilyenkor lenni szokott, én viszont nem voltam ilyen, alapvetően nem akartam csak egy csoportba tartozni, meg bennem nem volt meg ez "a szokásos barátkozási metódus".

Egyébként nem voltak benne rossz emberek, (1-2 idiótát leszámítva), szóval ezért is bánom, hogy nem voltam képes beilleszkedni.