Érez vagy érzett valaki úgy, hogy vakvágányon van az élete?

Ha ilyet éreztem akkor ahogy mondják, az alvás a legjobb tanácsadó. Vagyis otthon egyedül lefeküdtem és vagy ébren vagy féligmeddig alvó vagy alvó állapotban hagytam hogy az agyam teljesen kipihent állapotba kerüljön. Kirúgtam életemből minden olyan tényezőt ami vakvágánynak bizonyult. És nyugodt állapotban úgy megszülettek a megoldások hogy úgy éreztem hogy szinte tennem sem kellett érte semmit.

Az ember nyugodt, kipihent aggyal tud jól gondolkodni, jó döntéseket hozni. Az ellenkezője is igaz, vagyis ha rohanó, túlhajszolt életet élünk akkor könyen előfordul hogy rossz döntések sokaságát hozzuk meg és vakvágányra kerülve érezzük életünket.

A Szállító című játékfilm jut most eszembe, amikor a főszereplő a házába viszi a kínai lányt, majd megköveteli a lánytól hogy csak egy szóban és csak a kérdésre válaszoljon mert a férfi fel van zaklatva és nem kíván regényeket végighallgatni hogy attól mégjobban zűr legyen az agyában. Majd azt mondja: "Megyek lefekszem és kialszom magam, mert fáradtan nem tudok gondolkodni". Pedig számos más ember nem azt tette volna a helyében hanem például a város 5 kapitánysága közül végig rohangálta volna mind a 7-et. Ahol ketten három különböző vallomást tesznek hogy attól mégjobban zűrbe keveredjenek.

Igen.

Nekem az a receptem rá, hogy erőt veszek magamon, kitűzök magam elé egy célt. Egy nagyot. Elképzelem, mit akarok elérni. Aztán megnézem hol tartok, mi hiányzik hozzá, hogy elérjem. És részcélokat tűzök ki ami segít közelebb kerülni a végcélhoz. Tehát mindig csak egyszerre egy területre fókuszálok, és elérhető közeli célra, ami már változást hoz az életemben. Ha az megvan akkor jön a kövi kis cél. És így tovább.

Nekem így egyszerűbb megvalósítani a dolgaim. Nem vállalok de nagyot, de valami nagyobb felé tartok.

Mit nevezel vakvágánynak?

Érzelem, karrier, stb. téren?

A legtöbb élet akkor is azon van, ha az azt élő nem így látja: csak számoljon utána, hogy pénzben kifejezve önmaga mennyivel rendelkezhet abból, amit megtermel, és mennyi az a hányad, ami másokhoz vándorol. Ez pedig behatárolja, mit hozhat ki -anyagi szinten- az életéből.

Érzelmi-lelki téren kevesebb a korlát, nyilván annyival, amennyire az anyagiaktól elkülönül, elvonatkoztat e területeken az ember.

Valóban úgy van ahogy a 4-es válaszoló írta. A legtöbb ember nem is tud róla vagy nem úgy érzi hogy élete például anyagi értelemben valójában vakvágányon van. Az hogy anyagi értelemben mit jelent, le is írta pontosan. De szabadsága tekintetében is a legtöbb ember vakvágányon van. Nézzük csak a következő idézetet:

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

Ebből egyből világos hogy milyen kevés a sikeres ember a világon. Mert amíg ébren van, élete és ideje felett valójában nem is önmaga rendelkezik. Hanem hajnalban rohan a munkahelyére hogy időben oda érjen, mert kell a pénz hogy ki tudja fizetni a számlákat vagy a hitel törlesztőrészleteit. Aztán ha viszonylag jól keres, akkor abban az illúzióban ringatja magát hogy ő egy sikeres ember, mert megengedhette magának például azt hogy több milliós hitelt vegyen fel. Azt már észre sem akarja venni hogy annak akár a többszörösét követeli tőle a bank. És ezzel önkéntes rabszolga lett, láncok nélkül.

A megoldás az, hogy az emberiség akkor is ugyanúgy vagy még jobban fog fejlődni, ahogy egyik tagjaként magunk is, ha nem alakulunk át rabszolgákká. Hanem úgy alakítjuk a dolgokat hogy például a könnyen gazdagodó bankok is vegyék ki a részüket a nehézségekből is, ne csak a haszonból. Egy másik jó példa volt erre az internetadó elleni tömeges fellépés. A tömeg bölcsen belátta hogy nem akar a bájtok után adót fizetni csak azért mert abból valakik további stadionokat szeretnének felmutyizni. Az élet minden internetezőt megajándékozott ezért hogy nem hagyta hogy hülyének nézzék, mert nem csak elérte célját de nemrég még az internet áfája is csökkent. Na erre akartam kilyukadni, hogy nem kell önként vállalni a rabszolgaságot sem anyagi sem más tekintetben, mert például az internetadó híján sem bukott meg az ország, sőt így erősödik jobban hogy az az összeg is a polgárok zsebében maradt. (Már amennyire a többi lenyúlás miatt lehet fejlődésről beszélni). De ha az emberek önként mennek a vágóhídra ahova a gonosz embertársai közül mindig terelnék valakik, akkor megnézheti magát nem csak az egyén de az adott ország is. Jó példa rá a kommunista Korea. De ne is nézzük Koreát hisz a saját hazánk sem zárkózott fel Európához. Ennek egyedüli és kizárólagos oka az, hogy a sok évtizedes diktatúra alatt az emberek szolgalelkű biorobotokká alakultak át. És a mai generációt is arra nevelik. És azt hiszik hogy ez az élet rendje. Közben elgondolkodnak azon hogy lehet az hogy a Skandináv államok, Svájc stb. meg mérföldekkel járnak mindig előttünk, pedig nem hajtanak úgy mint a magyar.