Te mennyire vagy sikeres?

semennyire mert egy lusta motiválatlan szar vagyok.

semennyire.

semmit és semmire se vagyok büszke.

hullámzó, de nem is érdekel.

magamnak köszönhetem, hogy mindent elcseszek.

tanulok de nincsenek terveim.

semennyi. csóró vagyok.

szívesen.

ui.: ne legyetek olyanok mint én.

Nem mondanám magam túl sikeresnek. Sokkal többre is képes lennék, de nem vagyok kellően motivált. Emellett halogatós és lusta is vagyok.

Kb 50%-ban vagyok elégedett. Hangulatfüggő, mennyire vagyok magammal megértő, türelmes.

Csináltam egy egész jó érettségit, influenzásan. Büszke talán erre vagyok.

Eléggé introvertált ember vagyok, de vannak igaz barátaim, haveri köröm, akikkel lehet programokat csinálni. Általában jól kijövök mindenkivel.

Sikereimet leginkább a jó helyzetemnek köszönhetem, de amikor kellett, küzdöttem is.

Másodéves vagyok egy nyelvszakon. Fordító szeretnék lenni, de sok minden más is érdekel, így lehetséges, hogy tök más irányba sodródom el. A szakon nem teljesítek kiemelkedően, a fent említett okok miatt, és a nyelvvel is szenvedek.

Diákmunkásként besegítek egy cégnél, sajnos nem jut sok idő dolgozni, de havi 20-30 ezret össze tudok szedni. Az elég a havi kiadásaimhoz+gyűjtögetni kisebb dolgokra.

Mérsékelten. Elértem pár dolgot az életemben, de mindenért meg kellett küzdenem. Olyan dolgokért is amik másoknak természetesen jöttek. Nem vagyok egy tehetséges típus.

Állandóan fejleszteni próbálom magam. Így nem vagyok elégedett, de nem is utálom magam.

Nagyon jól tudok angolul, kicsit tudok zenélni, jól rajzolok, egy bizonyos sportágban többszörös nemzetközi bajnok vagyok, értek fúráshoz-faragáshoz. Elég átlagos vagyok ilyen téren is.

Szociális életem gyenge. Vannak nagyon jó barátaim, de sajnos keveset látom őket a rengeteg elfoglaltságom miatt. Barátnő még pedig a láthatáron sincs évek óta. Ilyen téren katasztrófa vagyok.

A minden apró sikert amit elértem a támogató családi háttérnek és a kitartásomnak köszönhetek.

Jelenleg tanulok. Próbálok minél jobban, hogy jobb jövőm legyen. De sajnos ebbe is többet kell belefektetnek mint másnak. És edzés, vezetés és meló közben sajnos nehéz.

Havi fizum pont annyi amennyiből a dolgaimat ki tudom fizetni és otthon be tudok segíteni. Nem engedhetem meg a luxust. Talán ha majd ha nem diákmunkát végzek és normális beosztásban is dolgozhatok.

Semennyire. 25 éves vagyok, és szombat este erre a kérdésre válaszolok, ez már sokat elmond rólam úgy vélem.

Hát nem sokat, az egyetlen amire büszke lehetek hogy már nem dohányzok, na de wtf, mi az istennek kellett egyáltalán elkezdeni, ostoba idióta.

A szociális életem kis túlzással kimerül a kommunikációban amit most folytatunk, a napom túlnyomó részét a munka tölti ki.

Valószínűleg annak tudható be a sikertelenségem, hogy semmit nem adok fel. Ha egyértelműen látszik hogy baromság volt nekiállni akkor is csinálom tovább, mert csakazértisbefejezem.

Független fejlesztő vagyok anyám pincéjében. :D Tervek vannak, hajjaj, hisz a következő játék majd bejön, minimum a nagy számok törvénye alapján!

A fizetésem teljesen változó, attól függ milyen gyorsan dolgozok, meg hogy épp mennyire szerencsétlenül jön ki a helyzet. A pincéből gondolom kisakkoztad hogy azért nem élek úgy mint egy kiskirály.

Überelem az elsőt, akármennyire is elbarmolta. Legalább ez megvan. :D

Nem igazán, a motiváció teljes hiánya miatt mindent ami kötelező az utolsó pillanatig és azon túl halogatok, másra pedig eleve sose bírom rávenni magam.

Egyedül a motiváció hiánya ami igazából zavar. Illetve lehetetlen velem nem egyetérteni, onnantól elkerülhetetlen a soha nem végződő vita és részemről mérhetetlen idegesség.

Egy délután alatt megtanultam mindent az érettségire az összes tárgyból egyszerre, kitűnő lett (közben történelem 2-es év végi jegy az utolsó évben, 3-as irodalom, és hasonlók, tehát tényleg akkor vágtam magamba). Angolul régóta tudok elég jól, az egyetlen tárgy amiből mindig 5-ös voltam, mivel nem ott tanultam. Illetve első voltam egy játékban a világranglistán, ráadásul sajnos ez az amire a legbüszkébb tudok lenni, meg úgy egyáltalán az egyetlen dolog amire büszke lehetek. A többiért nem igazán tettem semmit.

A szociális életem nagyjából nem létezik, és nem is igazán vágyok rá. Ami van is, szinte teljesen az interneten zajlik, és ez sem sok.

A nagy semmit annak, hogy ennyire hiányzik a motiváció, egyébként úgy gondolom képes lehetnék dolgokra.

Épp első félévemen vagyok túl az egyetemen PTI szakon, ezt mondhatni minimális ráfordítással egész jól zártam, 4 fölötti átlaggal. Egyelőre mindenképp szeretném ezt végigcsinálni, illetve közben legalább használható szinten megtanulni programozni, ami csak az egyetemen nem fog menni. Muszáj lesz valahogy felülkerekedni a motiváltalanságon is és magamnak csinálni.

Dolgozni nem dolgozok, soha nem dolgoztam még.

Semennyire nem vagyok sikeres, mostanában úgy érzem, akárhogy próbálkozok, semmi nem jön össze.

És egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal. Nincs olyan dolog, amit szeretnék magamban.

Arra lehetek a legbüszkébb, hogy az iskolában dicséretes 5-ös vagyok németből, méghozzá úgy, hogy egy szót se tanulok soha :"D

A szociális életem is romokban hever, túlságosan zárkózott vagyok, hogy normális kapcsolatot ki birjak alakitani másokkal. Az a pár barátnőm is, aki van, nagyivből szarnak a fejemre, ha van ott más is, akivel beszélgethetnek.

És sokat gondolkodtam már azon, minek köszönhetem, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, de arra jutottam, valószinüleg átok ül rajtam vagy nem tudom..

Még tanulok, de rájöttem, nem ezzel akarok foglalkozni később és már esélyem sincs átmenni egy másik iskolába, de igy, hogy olyan dolgokat tanulok, amik egyáltalán nem érdekelnek és még érettségiznem is muszáj belőlük, megint csak szivok.

Válaszolok, hátha tanul belőle valaki (vagy másképp csinálja majd)

Egyáltalán nem tartom magam sikeresnek és nem vagyok elégedett önmagammal.

Bizonyos dolgokban értem el sikereket. Írói tevékenységet folytatva dolgoztam a televíziónak és a rádiónak. Híres színészek játékán keresztül jutottak el a szavaim a közönséghez, de néhány évvel ezelőtt, "bezárkóztam" és nem írok már semmit.

A sikert valamiféle tehetségnek köszönhetem, kifejezetten szorgalmas sosem voltam. Zenélni és angolul valamennyire (nem kiemelkedő szinten) megtanultam autodidakta módon, de azért kitartónak nem nevezném magam.

A kritikát nehezen viselem és érzékeny vagyok.

Egy bódéban ülve, sorompót nyitogatok és csukogatok egy telephelyen, 130.000 Ft-ot keresek. Terveim nincsenek, ha születnek is, a szociális fóbiám és/vagy isten tudja, miféle félelmem felülkerekedik és passzív maradok. A szociális kapcsolataim is leredukálódtak (persze a közreműködésemmel).

Két gyönyörű kisgyermekemet a sikereim közé sorolhatnám, de inkább a szerencsém, mintsem érdemem, hogy ilyen aranyos kisemberekkel lettem megáldva. Feleségemről ugyanezt tudom elmondani. Csodálatos nő és végtelenül elfogadó velem.

Üzenet a fiatalabbaknak: Ne kóvályogjatok a kudarcok és a félelmek erdejébe, ahogy én tettem (és teszem)!

Menjetek pszichológushoz, életmód tanácsadóhoz, paphoz, akárkihez, aki kimozdít. Aknázzátok ki a tehetségeteket és kamatoztassátok (mindenki jó valamiben) !!

sziasztok

39F

1. Nagyon

2. 100%

3. Saját munkámból megvettem és kiképeztem a lovam, aki mellettem van és támogat, velem van már 2 éve❤ És hogy anno 14 évesen mertem lépni és eljöttem egy szörnyű lovardából. Most, a díjugratás világában azt érzem, sose lehetnék boldogabb.

Van pár barátnőm, nem sok, de ők az igaziak. A párom pedig mindig itt van nekem:)

Továbbá letettem a diplomám lótenyésztőként és a felsőfokú németem:)

5. Jelenleg állásinterjúra készülök

te mennyire tartod magad sikeresnek?

anyagilag nagyon sikeresnek tartom magam, sose akartam az lenni, igy hozta az elet

csaladilag-tarsadalmilag botranyosan sikertelen vagyok, azt hiszem sosem fogok meghazasodni, sosem lesz csaladom ... vicc hogy tinikent 21 eves koromra mar 2 gyerek edesanyja akartam volna lenni, sot biztos voltam benne hogy az leszek... most vagyok 26.

mennyire vagy elégedett magaddal?

kulsoleg? kulsoleg elegedett vagyok, nem sportolok, de szerintem csinos vagyok, ezzel nincs gondom egy skalan 1-tol 10-ig 8as

mit értél el az életben, és mire vagy a legbüszkébb?

4-5 ev alatt a 0-rol lett 2 meseszep lakasom, ujepitesu Budapesten

legbuszkebb arra vagyok, hogy egyedul teljesen egyedul, segitseg nelkul legyoztem egy halalos mentalis betegseget (evesi zavar) ami megmergezett 10 evet az eletemben

szociális életed milyen?

nem letezo

minek köszönheted a sikert vagy a kudarcod?

mindketore a valasz: az otthonrol hozott beidegzodes, amit otthon a szuleimtol hallottam, naluk tapasztaltam es eltem meg

az utolso ket kerdesre nem szeretnek valaszolni, nem tanulok, nem is tanultam soha .. most szeretnek nyelveket, de nincs benne motivacio

terveim?

nagyon jo kerdes. nincsennek terveim. holnap reggel feladom a Telekom csekket a postan. ez az eddig legnagyobb tervem.