Mit tegyek kedvtelenség és figyelemhiány érzése ellen?

Szóval az a helyzet, hogy vannak kisebb hangulatingadozásaim, de olyan asszem természetes mértékben csak (reggel ált. nincs kedvem kikelni az ágyból, de hát suli van és emberekkel kell találkozni, igaz, a barátaimmal is...), napközben vagy rá tudok akaszkodni sikeresen arra az egy emberre, aki társaságában mindig nagyon jó kedvem van, vagy nem, vagy jól érzem magam mellette, vagy bűntudatom és rossz érzésem van, hogy esetleg neki ez olyan, mint nekem valaki más örökös közeledése lenne. Itthon nem tudok kezdeni magammal semmit, emiatt bűntudatom van, akkor nem tanulok, ha leülök, nem tudok figyelni, akkor valamivel elterelem a figyelmem - pl olvasok - akkor jó kedvem van, majd este megint rossz, amikor végre lefekhetek, akkor jó, mivel alhatok.) Hétvégén, pl most is, délelőtt lekötöm magam az interneten, utána letargiában vagyok, hogy már megint nem csináltam semmit, és ha akarok, se tudok koncentrálni, aztán közben néha jó kedvem van. Akkor is azt érzem, hogy nincs motivációm, ami néha rám tör egy nagy hullámban, általában este, amikor aludnék.

Ennek a rossz kedvnek viszont szerintem nem lehet oka, picit érzékeny vagyok, de ennyi. Viszont ilyenkor ingerlékeny leszek, rámordulok másokra, minden idegesít - kivéve az az egy ember - és ha másokon viszont látom az indokolatlan sértődöttséget, azon is felhúzom magam. Úgy érzem, lekezelnek, az emberek ahelyett, hogy nem beszélnének velem ha nem akarnak, egy mondatokkal szúrják ki a szemem és úgy tesznek, mintha amúgy akarnának velem beszélni, mellette úgy érzem, hogy ők vélik úgy, hogy én akaszkodom rájuk. Ez is idegesít, és emiatt eléggé rossz embernek érzem magam.

Kb naponta-két naponta eszembe jut, milyen jó lenne ártani magamnak, de nem úgy, mint azok, akiknek komoly bajaik vannak, tehát nem falcolás meg ilyesmik. Csak de jó lenne itt-ott leszúrni magam, ilyesmik, de persze nem teszem meg. Illetve ha akarom, akkor a mellkasomra akarok/"szoktam" sebet karcolni, de ma a misén úgy jött le a szövegből, hogy ez nem helyes, ezért attól tartok, nem csinálhatom ezután jó érzéssel. Pedig nem "éltem ki magam" ilyen téren. Néha gyónok, akkor vagy jobb, vagy sem, általában azért jobb, de mintha nem tudnám kiadni magamból az összes rosszat. Kicsit olyan, mintha nem tudnék bűntudatot érezni, pedig igazából szerintem az van rajtam általában.

Innen már talán ismerős lehetek valakinek, írtam már ki kérdést, ez pl már majdnem pont ilyen alakban is szerepel az oldalon, csak se kiemelés, se idő után nem érkezett rá több válasz (kettőnél). Akkor a válaszokat olvasva megint jobb kedvem van, pár nap után viszont újra rossz. Most pl vagy három napig jó kedvem volt.

De néha tök random újra jó kedvem lesz, pl kisüt a nap vagy valami. Szedek vitamint, lehet, hogy ez vitamin hiány miatt van csak, nem? Meg hát kamasz is vagyok, az mindenre magyarázat, azt mondják. Vagy nő... az a másik magyarázat.

És a kérdés lényege:

De szerintem én azt akarom, hogy figyeljenek rám. Hogy az az egy ember, aki odajött hozzám táborban, amikor egyedül voltam és kedves volt velem, újra úgy törődjön velem, pedig egyébként már barátok vagyunk. És elmondhatom neki, ha valami bánt, de egyszerre akarom kiadni magamból, mert ha mindig csak kis infót csepegtetek - márpedig többet nem tudok - akkor örökké lelohasztanám, attól tartok. Jó barátja szeretnék lenni, de félek, lassan kifogyok. Hogy ne legyek ennyire önző? Mert ha rájönne, hogy néha rossz kedvem van, vagy hogy pontosan hogyan is, azzal nem érnék el semmit. Egyszerre akarom, hogy így érezzem magam, egyszerre tudom, hogy boldognak és motiváltnak kéne lennem.

Néha elképzelem - jó, ez régebben is előfordult máshogy - hogy ha csupa véresen látnának de jó lenne valamiért... És ez már beteges figyelemhiány.

Mit tehetnék, hogy ne legyek ilyen? Szégyennek érzem magam. De tudom, hogy mire választ kapok, valószínűleg újra jó kedvem lesz, vagy sem, emiatt nem fogok tudni érdemben reagálni, csak ha megint feszíteni fog az az érzés a mellkasomban, ami hónapok óta nem hagy békén. De kérlek, valaki írjon egy tuti tippet!

Mert akiknek komoly bajuk van, arra vannak bevett sablon-tippek, ilyen piti ügyekre nincsenek, valaki tudna írni valamit? Kérem. Félek, hogy most szándékosan felnagyítottam vagy éppen lekicsinyítettem a problémát.

Előre is köszönöm a válaszokat!