Mit tegyek esetlege figyelemhiány ellen?

Szóval vannak kisebb hangulatingadozásaim, de olyan természetes mértékben csak (reggel ált. nincs kedvem kikelni az ágyból, de hát suli van és emberekkel kell találkozni, igaz, a barátaimmal is...), napközben vagy rá tudok akaszkodni sikeresen arra az egy emberre, aki társaságában nagyon jó kedvem van, vagy nem, vagy jól érzem magam mellette, vagy bűntudatom és rossz érzésem van, hogy esetleg neki ez olyan, mint nekem valaki más örökös közeledése lenne. Itthon nem tudok kezdeni magammal semmit, emiatt bűntudatom van, akkor nem tanulok, ha leülök, nem tudok figyelni, akkor valamivel elterelem a figyelmem - pl olvasok - akkor jó kedvem van, majd este megint rossz, amikor végre lefekhetek, akkor jó, mivel alhatok.)

Ennek a rossz kedvnek nem lehet oka, picit érzékeny vagyok, de ennyi. Viszont ilyenkor ingerlékeny leszek, rámordulok másokra, minden idegesít - kivéve az az egy ember - és ha másokon viszont látom az indokolatlan sértődöttséget, azon is felhúzom magam. Emiatt eléggé rossz embernek érzem magam.

Kb naponta-két naponta eszembe jut, milyen jó lenne ártani magamnak, de nem úgy, mint azok, akiknek komoly bajaik vannak, tehát nem falcolás meg ilyesmik. Csak de jó lenne itt-ott leszúrni magam, ilyesmik, de persze nem teszem meg. Innen talán ismerős lehetek valakinek, írtam már ki kérdést. Akkor a válaszokat olvasva megint jobb kedvem van, pár nap után viszont újra rossz.

De néha tök random újra jó kedvem lesz, pl kisüt a nap vagy valami. Szedek vitamint, lehet, hogy ez vitamin hiány miatt van csak, nem? Meg hát kamasz is vagyok, az mindenre magyarázat, azt mondják.

És a kérdés lényege:

De szerintem én azt akarom, hogy figyeljenek rám. Hogy az az egy ember, aki odajött hozzám táborban, amikor egyedül voltam és kedves volt velem, újra úgy törődjön velem, pedig egyébként már barátok vagyunk. Jó barátja szeretnék lenni, de félek, lassan kifogyok. Hogy ne legyek ennyire önző? Mert ha rájönne, hogy néha rossz kedvem van, azzal nem érnék el semmit. Egyszerre akarom, hogy így érezzem magam, egyszerre tudom, hogy boldognak kéne lennem.

Néha elképzelem - jó, ez régebben is előfordult máshogy - hogy ha csupa véresen látnának de jó lenne valamiért... És ez már beteges figyelemhiány.

Mit tehetnék, hogy ne legyek ilyen? Szégyennek érzem magam. De tudom, hogy mire választ kapok, valószínűleg újra jó kedvem lesz, emiatt nem fogok tudni érdemben reagálni, csak ha megint feszíteni fog az az érzés a mellkasomban, ami hónapok óta nem hagy békén. De kérlek, valaki írjon egy tuti tippet!

Mert akiknek komoly bajuk van, arra vannak bevett sablon-tippek, ilyen piti ügyekre nincsenek, valaki tudna írni valamit? Kérem. Félek, hogy most szándékosan felnagyítottam vagy éppen lekicsinyítettem a problémát.

Előre is köszönöm a válaszokat!