Valakivel történt már olyan, hogy összejött valakivel és komolyan azt gondolta ő az igazi, benne meg van minden amire vágyott, hasonló érdeklődési kör, egymást kiegészítő személyiség és így éldegéltek boldogan, míg nem felbukkan valaki?

Az új valakivel megértitek egymást, amiben egyeztek abban nagyon egyeztek, amiben viszont különböztök abban igazán különböztök, mint a tűz és a víz. Vonzzátok egymást, szívjátok egymás vérét, de mégis támogatjátok egymást. És te bolond fejjel azt gondolod ez egy jó barátság kezdete. Ki ne akarna egy olyan havert akivel jóízűen lehet vitatkozni vagy nagyban egyetérteni. Aztán rájössz, hogy ez nem ilyen egyszerű, gyakran eszedbe jut, őt mindig feltudnád hozni beszédtémának, és szívesen mennél vele bárhova. Tartod a távolságot de nem igazán tudod, hogyan tovább.

Ha valakinek volt már ilyesmi, min ment keresztül? Lelkiismeret furdalás? Önvád? Volt egyáltalán bármi kétely vagy lesz ami lesz, és nem gondolt a jövőre? A másik féllel beszélt erről, vagy úgy tettek mintha nem lenne semmi?

Nem kérek vádaskodást.

Ha elolvastad, köszönöm, ha van valami jó gondolatod vagy tanácsod azt is köszönöm!