Egy semmitérő vagyok. Mit kezdhetnék magammal?

Keress magadnak valami célt.

Ha az autószerelés érdekel, de nem tudsz meghúzni egy csavart, akkor hagyd. Nagyon sok szakma van, olyan nincs, hogy semmihez nem értesz. Csak egy kicsit járj utána.

A másik: Mindent csak tanulással lehet elérni. 18 éves vagy. Van, aki 28-30 éves koráig tanul, mert az orvosoknak durván kell annyi. Nem mondom, hogy legyél az, én sem lennék, de ha nem tanulsz, semmilyen lehetőséged nem lesz.

Egyébként szívesen segítek, ha gondolod. Írj, és kitalálunk valamit. ;)

Nincs min aggódnod kérdező.

Ez tömegjelenség ennyi idősen.

Nincs az az ember, aki 18 évesen egyáltalán elkezdene felnőtté válni... Majd olyan 23 / 25 évesen KEZDesz felnőtté válni, mint mindenki. Addig meg a kamaszkor tart.

Ez pont így van rendjén.

Ne tévesszen meg a hivatalos nagykorúságot jelző 18 karika. Az csak azért van, hogy "legálisan szexelhess + pornót nézhess", meg más, 18 éves kori kamasz évekhez kötött tartalmat, valamint hogy szavazhass és pénzt kereshess.

Kb ennyit jelent, nem sokkal többet. Bizonyos engedélyeket már megkap az ember 18 éves korára, kb erről szól a hivatalos nagykorúság. Semmi lényegesen többet nem jelent.

Úgyhogy semmivel se vagy lemaradva az átlag 18 évesektől, akármit is hazudnak, meg füllentenek magukról más 18 évesek.

És mondom még egyszer: egy szakmai kompetenciának legfeljebb részben lehet köze ahhoz, hogy valaki mennyire felnőtt - lélekben. Hiába ügyes autószerelő valamelyik osztálytársad (vagy akár az összes többi), az egy dolog. Nem azt jelenti, hogy ők már felnőtté értek volna.

Bár nyilván kivétel erősíti a szabályt, de én a legtöbb 18 évesre értettem, amiket írok.

A tudatilag, lélekben felnőttség nem azt jelenti, hogy pénzt keres valaki, meg van szakmája, meg dolgozik. Egy kamasz is képes ezekre.

Hanem pl az önismeret egy elég mély fokát, kellő döntésképességet, a világról való kellő tapasztalati szintet, kellő felelősségtudati szintet, a dolgok összefüggéseinek kellő szintű átlátását. Ehhez még a legtöbb 22 éves is nagyon kevés.

Tudod hányan keresik önmagukat még 22 évesen is?? Akárcsak én, annak idején. Kb 22 évesen kezdtem megtalálni önmagam, persze addig is összeállt már néhány lényeges mozaik darab, de közel se voltam kész ember. Akárcsak bárki más. Azóta eléggé 30 felett járok, van rálátásom erre, megnyugodhatsz, hogy nem a levegőbe beszélek.

...ja, és egyébként amire utalsz, az nem diszlexia, hanem diszkalkulia. Nem bántásképp mondom, hanem hátha érdekel. Mert esetleg csinálhatsz tesztet magadról, ha megbízol egy "pszichomókusban", akár segíthet neked korrigálni. Vannak mind a diszlexia, mind pedig a diszkalkulia korrigálására bizonyos technikák.

Ezekről egyébként se tehet az ember, Veleszületett, és/vagy fejlődési rendellenesség része, általában csak enyhe fokú fogyaték. Bár egyesek szerint pusztán másság, mivel a diszlexiások és diszkalkuliások agyszerkezete más területeken mutat előnyt, A Wikipedia-n is írnak erről, ha jól emlékszem.

Szóval nézd a dolgok pozitív oldalát is. Amiben van hátrány, annak meg kell lenni az előnyös "ellen oldala is" valahol, az egyénben. Bár attól függ. Ha más nem, a nehézségből való okulás. De ez esetben több előnyöd is kell legyen, csak fedezd fel magad - amire még van sok-sok éved, persze nem halogatni, hanem fokozatos módon tenni az önismereted mélyítéséért. Pl próbáld ki magad mind több területen, akár hobbi szintjén.

Én pl kb 21-22 évesen kvázi "véletlen" fedeztem fel, hogy értek a kisgyermekekhez, addig meg programozónak készültem. Pedig férfi vagyok. De rájöttem, hogy annyira nem az én világom a programozás, hiába értem és műveltem középfokú szinten.

És hogy jött a véletlen? Úgy, hogy sok minden érdekel. Anonim maradnék, szóval erről csak annyit, h a zene kapcsán eljutottam valahova, ott meg voltak családok, ott a gyerekek belém kapaszkodtak, hogy játsszak velük. Valahogy így kezdődött. Azóta a humán oldalam is felfedeztem és pedagógus lettem és az egyik értékes oldalam ez, melyben önmagam vagyok, önazonos. :)

Az élet megadja a jeleket - DE ELÉ KELL MENNI! Hogyan? Indulj el valamerre, aztán ha nincs jel, indul másfelé is. Sőt, olyan is, van, h kapsz egy jelet, hogy mégis egy korábbi utat érdemes forszírozni, csak még nem volt korábban ideje, hogy jelet kapj arról. ;)

Ez a folyamat kb 22 évesen kezdődött nálam és kb 30 éves koromra vált teljessé. Pedig még gyerekem sincs, mégis kialakult bennem.