Ez "normális" viselkedés? Valami baj van velem?

Köszönöm mindenkinek aki elolvassa a kérdést mert hosszú lesz.

Először is, 13 héttel előbb születtem mint kellett volna. Ez már az extrém koraszülött kategóriába tartozik. (Csak azért írom le ezt hogy minden tiszta legyen)

Introvertált vagyok és 14 éves, lány. Suliban kevés barátom van, összesen egy. De ez előtt volt egy olyan Bff- em, akivel nagyon jóban voltunk, aztán valaki mással kezdett barátkozni és én nagyon féltékeny lettem. Már azt is el kezdetem tervezni hogy megölöm. És akik igazából ismernek tudják hogy olyan nem mondok amit ne tudnék megcsinálni. De persze nem öltem meg de nagyon közel álltam hozzá. Amúgy kétszer volt még ilyen hogy tervezetem hogy megölöm valamelyik osztály társamat. Megmérgezem stb. De persze ez is okkal volt. Kiskoromban ugye kora szülött voltam és majdnem meghaltam. Aztán jött mégegyszer... Úgy éreztem hogy ők tehetnek róla. (Ez osztály kiránduláson volt.) Szüleimnek nem mondtam el, ezeket sosem mondom. Egyszerűen nem tudom, adom ezt a tök jól vagyok arcot közben nem. Alsóban a suliban bántalmaztak, (szavakkal, csúfoltak pl. Súlyom miatt). Végül oda jutottam hogy nagyon gyanakvó vagyok emberekkel szemben, előítéletes, pesszimista. Amikor vissza szólnak, én is vissza szólok, üvöltök, szét verek mindent, ugye ez verekedéshez vezet. A legkisebb dolgokon is fel tudom idegesíteni magam, ilyenkor szinte elvesztem az eszem, nem gondolkodok, csak zúzok. Volt olyan is hogy körzőket dobáltam, szúrkáltam de hogyha nincs alkalmam valakin kitölteni pl. Tanórákon (veszekedés a tanárral) akkor magamat vágdosom hogy levezessem a feszültségemet. Hogyha aznap túl élem a sulit, haza jövök, úgy érzem figyelnek, úgy érzem hogyha nem nézek néha hátra valaki leszúr. Főleg este mikor a szüleim nem érnek haza, szó szerint rettegek hogy valami megöl. Az is nagyon fura, hogy egyszer mentünk az autó pályán és azt láttam hogy nem vezeti senki az autókat.. volt még egy másik is amikor az osztálytársam bejött a mosdóba, hallottam a hangját de nem jött ki... Eltünt... Introvertált lévén, sokat filozofálok, van amikor konkrétan semmi érzésem van. Semmi. Csak az üresség, plusz semmi nem vidít fel, unatkozom. Számomra létfontosságú hogy egy kicsit is izguljak vagy valami, felőlem fel is robbanhatnak a suli. Ez még senkinek sem mondtam el, szüleim nem tudnak semmit, és nem is tudom elmondani nekik, képtelen vagyok rá!

Szerintetek az normális? Mit kéne tennem?