Ti hogyan dolgoztátok fel azt, hogy nem lehet gyereketek?

Talán csúnya ilyet mondani, de irigyellek emiatt, mert ha velem is ez történne az emberek normálisan reagálnák le, hogy nem lesz gyerekem. Így viszont megvetnek érte, mert lehetne de nem akarom.

Sajnálom, hogy így alakult neked. Gondolom, ez olyan mint a gyászt feldolgozni...

Nekem is meddőségi problémáim lesznek, ha egyszer szeretnék majd gyerekeket, nem biztos, hogy sikerül majd. Még tiniként közölték ezt velem, illetve nem nagyon menstruáltam már akkor sem, úgyhogy nem ért váratlanul, fel voltam erre készülve. Mivel nincs párkapcsolatom, nem vagyok benne biztos, hogy amúgy az elkövetkező pár évben jön-e olyan ember, akivel gyerekvállalásig jutna a dolog, így lehet számomra teljesen tárgytalan a dolog. Mindig tologattam ezt a problémát, hogy na majd a jövőben aggódom emiatt, de lassan eljön az a pont. Nem tudom.

Én nem zárkózom el az örökbefogadástól ha éppen úgy hozza az élet, de nem vagyok benne biztos, hogy lesz gyerekem. De szerintem ha valaki kicsit befogadóbb, akkor nem jelenti azt, hogy ez az út vége. Sőt, beszéltem már erről családsegítőkkel és az örökbefogadást általában felüdülésnek élik meg a párok a sok kudarc és kellemetlen vizsgálatok után, hogy a sok eredménytelen szenvedés után ennek biztosan lesz eredménye még ha sokat is kell várni.

Persze fura belegondolni, hogy sok mindent nem tapasztalhatok meg, amit sok rokon és barát körülöttem, így a terhességet minden velejárójával. A szülés kihagyását egyáltalán nem bánom...:D

Sok aggodalmam van, például mi van ha minden barátomnak lesz már gyereke és nem találjuk a közös témát és hangot, stb. Néha elgondolkodom, hogy üresnek és felületesnek érzem az életem, és lehet ezt az űrt betöltené majd egy gyerek, de nem tudom.

De szerintem tényleg ne úgy fogd ezt fel, mint az út vége. Persze most még gondolom sokkban vagy, meg kell ezt gyászolni, de ott van mindig ez az alternatíva ha szeretnél gyereket.

Először is nem szabad arra rágörcsölni, hogy kényszeresen tovább akard örökíteni a saját génjeidet, mint a legtöbb ember. Nem attól lesz egy gyerek a tiétek, hogy az apja szemeit meg a nagyanyja rövidlátását örökli.

Ha mindenképp szeretnél gyereket, az örökbefogadás mindig ott lesz lehetőségnek. Ugyanúgy felnevelhettek, szerethettek egy vagy két vagy három gyereket, ugyanúgy a tiétek lesz mind.

A terhességnek pedig nincs se szép, se jó oldala, bár a hormontúltengéses kismamáknak ilyet nem szabad mondani mert letépik a fejed, de egyébként valóban. Többhetes hányás, szédülés, inkontinencia, munkaképtelenség, kövérség, óriás has, vizesedés, hajhullás, hormonbajok, meg a végtelenségig sorolhatnám. A szülés meg gyakorlatilag horror. Többórás kőkemény fájdalom, magad alá ürítés, rengeteg vér, gátmetszés, aztán még reménykedhetsz, hogy a hüvelyed egyszer még visszaáll a régi formájára.

Megértem, hogy szomorú vagy, de hidd el, semmi olyanról nem maradsz le, ami ténylegesen jó lenne. Gyereked így is lehet, babád is, de a terhességet meg a szülést ne irigyeld másoktól. Hiába mondják, hogy jajdekönnyű volt, jajdecsodás volt, jajdemegérte. Szép szavak, utólag...