Mi az élet értelme?

Nincs neki. Megszületsz és próbálsz életben maradni minél optimálisabb körülmények között.

Persze aki akar, az kereshet magának egy életcélt.

De van rá konkrét válasz:

42.

Sajnos ma az alábbi a felállás az "élet értelmével" kapcsolatban:

Hajtod a verklit mint a barom, hogy "életben maradj", meglegyen a napi kaja, legyen fűtött pecó télen, legyen mit bambulni a kevés szabadidődben otthon, vagy éppen legyen miből nyaralni. Próbálsz igazodni a társadalmi normákhoz, elvárásokhoz. Bármennyire is ellenkeznek sokan, sokszor tudat alatt el akarunk érni olyan dolgokat, amiket az ilyen-olyan marketingogások, reklámok és propagandák belék ültetnek. Ezen felül, ha már "szaporodtunk", aminek elvileg ösztönösnek kéne lennie, akkor az utódaink eltartása, felnevelése lesz az elsődleges cél. Ezt a "szaporodási ösztönt" felülírja az ésszel élőknél az, hogy tudja, hogy az a gyerek a mai világban alsó hangon 20 éves koráig rá lesz utalva, tehát az ösztöneinkkel szemben annyi utódot nemzünk/szülünk, amennyit esélyesnek látunk, hogy becsülettel, nélkülözésmentesen fel is tudunk nevelni. Aztán persze mindig jöhet valami lokális, vagy éppen globális szar, ami beleszarik a levesünkbe, de ez benne van a pakliban, ezzel valamiért nem foglalkozunk (jó példa, hogy a világháborúk alatt is születtek gyerekek, pedig akkor tényleg nem lehetett optimálisnak nevezni a körülményeket)

Ezeken túlmenően, általában az emberek fő életcélja az, hogy az elvárásaihoz mérten "megélje" az életet, mind a karrier, mind a magánélet terén. Van, aki "nagykutya" akar lenni, céget vezetni, megcélozza a felső tízezret, és erre teszi fel az életét. Ha elég kitartó, és rátermett, és persze van egy nagy rakat szerencséje, és ismerettsége, akkor ez összejön, és talán nem kap agyf@$zt a végére.

Van, akinek azzal beteljesült az élete, hogy van 3-4 gyereke, és valaki eltartja, vagy éppen a létminimumon tengődnek, de neki ez jó.

Személy szerint én jó úton haladok az életcélom felé. Van egy gyerekem (lehet szeretnék mégegyet, még nem döntöttem el, mert én egy gyerek felnevelését tudom biztosan vállalni úgy, hogy ha úgy van, akkor szinte bármit megkaphat amire szüksége van, vagy amit szeretne), hivatásos sofőr lettem végre, gurulgatok erre-arra, vezetek (amit nagyon szeretek), és még pénzt is keresek vele, komolyabb betegségem (még) nincs, remélem így is marad, de ha nem, elfogadom. Az életcéljaim közül már csak a kislányom felnevelése, és az "agyf@$z nélkül megdögleni" van hátra, de addig még remélem van egy 50-60 évem (optimális esetben). Vagy nem, mert mint azt írtam, bármikor bármi beleszarhat a levesbe. De ha így maradna kb ahogy most, azt meg tudnám köszönni.