Lányok, ti összejönnétek olyan sráccal, akinek extra nagy a szeretetigénye, és titeket is ölelget, szeretget, amikor csak lehet?

Én imádnálak. :3

Én is ilyen vagyok, többször mondták már, hogy ijesztő a ragaszkodásom. :/ L/24

Volt egy pasim. Állandóan "Hol vagy?", "Mit csinálsz?"kérdéseivel zaklatott. A kedvencem viszont a "Mit fogsz csinálni ma?"volt. Meg ha nem írtam vissza, akkor már egyből "Mi a baj? Megbántottalak?". Nem tudom ezt ki bírja elviselni, de én nem tudtam. Dobtam is. Hozzátenném, hogy egy hónapig bírtam a dolgot és iskolába járunk mindketten még, szóval a mit fogsz csinálni ma (reggel írta mindig) kérdésre egyértelműen a tanulok volt a válasz.

Az meg a másik, hogy nekem is van saját életem. Amúgy sem bírom, ha valaki meg akarja mondani, hogy mit csináljak. Meg én voltam a lelki szemetesládásja, jobban hisztizett, mint egy lány. Volt, hogy telefonáltunk és ott mondta nekem a problémáit. Én ertem, hogy egy pár vagyunk ( vagyis voltunk szerencsére csak), de akkor sem kell engem zaklatni a problémáival már a legelejetől. Szóval átesett a ló túloldalára már. Én meg nem bírtam és mondtam, hogy köszönöm szépen, én erre nem vagyok kivancsi. Azóta egyedül vagyok, sokkal jobban érzem magam, építgetem a jövőm, tanulok, sportolók, művelődök. Egyszóval: élek. Amit valószínűleg mellette soha nem tehettem volna meg, mert olyan szinten kisajátított, hogy az valami döbbenet.

Na mindegy, nem tudom te mennyire lehetsz ilyen, gondoltam megosztom veled a kis történeteket, remelem nem baj. :)