Te boldog vagy?

19 éves lányként azt mondom, hogy Összességében igen. Vannak boldog, és boldogtalan pillanatok az életemben. Mindkettőt tudni kell megélni, és szükségem is van rájuk. Boldogtalanság nélkül nincs igazi boldogság sem, úgy nem tudod igazán értékelni. Én Örülök az apró örömöknek, a rosszon pedig továbblendülök. Van, hogy elveszítem a motivációm, és magával rántanak a gondok, de valahogy mindig kimászom belőle. Az ilyenek után érzi magát erősnek az ember.

Szerintem a boldogság nem egy olyan dolog, ami állandóan jelen van valaki életében, hanem ami időnként megjelenik, és olyankor meg kell élni, meg kell becsülni, észre kell venni.

Nem 0-24-ben természetesen, de igen, boldog vagyok.

Nagyon mélyről jöttem (alkoholista bántalmazó család, szegénység, ebből eredő gátlások, durva önbizalomhiány, életundor) és rengeteg áldozatot kellett hoznom, hogy normális életem legyen. Nagyon sokat küzdöttem, de ez mind megerősített és egyre könnyebben vettem az akadályokat, emellett személyiségfejlődésbe is sokat fektettem (önismeretszerzés például - elmondhatatlanul hasznos volt). Most már nem tud letörni semmilyen kudarc, mert tudom, hogy már sokkal rosszabb helyzetből is kitörtem így bízom magamban, tudom, hogy képes vagyok kimászni a legmélyebb gödörből is, hisz már nem egyszer megtettem.

A sikerélményekhez szerintem szükséges, hogy az embernek legyenek realisztikus céljai az életben. Merni kell nagyot álmodni, de ezt szerintem célszerűbb kisebb "részfolyamatokra" lebontani és apránként haladni a siker felé.

Emellett mindenképp javasolnám az önismeretszerzést, hogy a gyengeségeiden tudj feljeszteni ill. az erősségeidet kamatoztatni. Ha vannak jó emberi kapcsolatok az életedben (pl. barátok), érdemes ezeket is ápolni, mert sokat adnak az ember életéhez. A hobbik szintén, érdemes addig kutatni, amíg nem találod meg azt a tevékenységet, amiben teljesen el tudsz merülni és közben érezni azt, hogy élsz. Nekem ilyen például az utazás és a zenélés volt, de mindenkinek más.

Emellett az sem árt mondjuk, hogy én egyrészt nagyon kitartó típus vagyok és az a fajta, aki nagyon tud örülni apróságoknak is - például ha szépen süt a nap, ha eszem valami különlegesen finomat, ha elolvasok egy jó könyvet, mind nagy örömet tud okozni. A jelenben szeretek élni, nem a múltban avgy a messzi jövőben.

Nem.

Volt egy kb. 10 éves gondtalanabb időszakom úgy 17 és 27 éves korom között (meg úgy 1-2 évig 13 és 15 évesen), amikor úgy éreztem, hogy benne vagyok az élet sodrásában. Nem ért kevesebb bánat, csalódás, de valahogy jobban tudtam értékelni az örömöket.

Hajlamos vagyok a depresszióra, sajnos. A gyerekkorom is csak nyugodt meg zűrös időszakokból állt, pedig nem extrém rossz körülmények között nőttem fel. Nekem még az átlagélet is túl sok, túl izgató, túl kemény. Van, aki boldogságra született, van, aki nem

Nem, pedig semmi okom a boldogtalanságra..

23F

Boldog vagyok, habár mostanában eléggé sok stressz ér. Boldog gyerekkorom volt, szerető családban nőttem fel, és mindig is úgy neveltek, hogy örüljek minden egyes apróságnak. Így is teszek.

Tavaly nem jött össze a felvételim, egy évet kimaradtam, és otthon tanultam. Ebben a hónapban lesz a felvételim, amitől már most összeszorul a gyomrom. Rengeteget tanultam, nem jártam el sehova, a barátaimat is elvesztettem, egyedül csak a családom maradt nekem. A tanulásban úgy érzem nem haladtam előre semmit, pedig reggeltől estig a könyv felett roskadtam, kisebb szünetekkel. Ilyenkor jönnek azok az érzések, hogy semmi sem sikerül nekem, szánalmas vagyok, hogy nem tudok megtanulni egy könyvet. A legtöbbször utolér a sírás, így félrevonulok, kisírom magam, hogy megkönnyebbüljek, de aztán újból felállok és megyek tovább. Van egy célom, azért harcolok és azért nem adom fel. Ha feladnám, elvesznék.

Ne érezd magad szánalmasnak, mert nem vagy az. Találj egy célt ebben az életben, kövess egy álmot. Meglátod, nem az fog igazán boldoggá tenni, hogy elérted a célod, hanem az út, ami odáig vezetett. Találd meg a szépet akár egy fűszálban is, és akkor boldog leszel. :)

​"mások eredményei mellett" ???

Méltó emberekhez, "példaképekhez" méred vajon a emberséged, egyéniséged, tehetséged? A realitásérzéked sem hagyott el?

Nem érted vajon félre, mi az, ami lehetővé tenné a boldogságod megélését? Vakvágányra kerülhetsz, ha hagyod, hogy egy teljesítménykényszeres zombit csináljanak belőled.

( Attól már csak az durvább, ha​ te ​nem ismered meg önmagad, ha​ ​te teszed saját magad indexre )

​"A boldogság keresése egyéni dolog, nincs rá modell, amelyet másoknak átadhatnánk."

Paulo Coelho

Úgy érzed, sikerélményekre vágysz, ráadásul olyanokra, amit a magad tehetségéből valósítasz meg. De tisztában vagy a lehetőségeiddel, a korlátaiddal ? Vagy feltételezed, hogy ha gödörbe kerülsz, akkor nem csupán​ ​nem ásol tovább​, ​de még ki is mászol?

​Van valami határozott elképzelésed, "recepted" arról, mit és mennyit kell elérned addig, amikor már azt tudnád érezni, hogy boldog vagy és ráadásul azt a boldogságot te magad alapoztad, érted el, nem "mások tették alád"?

Ha meg tudod fogalmazni, ki vagy és mire érzed képesnek magad abból, ami célt kitűztél, akkor rá fogsz lelni a motiváló (ön)erőre is, ami előre hajtson.

Vagy azt nem látod még tisztán​,​ érdemes-e egyáltalán "nekifutni" azon cél felé, ahol a győzelmedet, azaz önnön magad megtalálni véled?

Tehát biztos vagy abban, a későbbiekben mi tenne boldoggá?

​Körülbelül értelek. Életképtelen><maximalistának születte​m. ​Dacból​ ​még az adódó lehetőséggel sem él​tem​, ​mert ​tudtam, hogy ha meggebedek, sem tudom egyedül, a magam erejéből végigcsinálni.

​Márpedig "A boldogság keresésében a részmegoldásoknak nincs helyük." Csíkszentmihályi Mihály

​

Nekem a részmegoldásokból is csak minimális szerep jutott, tehát az innen-onnan érkező eredményeket sem tudhattam pozitívumként értékelni,

a​ ​magaménak​ ​tudni, azért, mert semmi közöm nem volt azokhoz, nem "önerőből" valósult​​ak​ ​meg. Azaz : "nélkülem".

Max. "eszköz" lehettem​, a 2​2-es csapdájában voltam.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Kinek akarsz megfelelni ?​ ​Ki a "vetélytársad" ?​ ​Te ?

Vagy a reklámokból ráderőszakolt ideál, a követendő trendi? Vagy a fácsén olvasott hülyítésből

következtetté​l, ​hogy te eleven csődtömegen túl semmi nem lehetsz,

amennyiben​ ​nem tudod ( vagy jobb esetben nem is akarod) ​néhány agyilag zárlatos

(z)űrlény szellemi mélyrepülését​ überelni​?

Úgy véled, ha megvalósítanál néhány olyan dolgot, amit más​ok ​példáján​ keresztül ​te POZITÍV eredményként élsz meg, az

téged is​ ​maradéktalanul elégedetté, boldoggá tenne? Nehogy később kelljen rádöbbenned, hogy a "boldogtalanságodnak" részben okozója az is, hogy az apróbb​, ​de eredeti és maradandó​ ​dolgokat észre sem veszed, illetve nem ismered el pozitív eredményként!

Hallottál már olyasmiről, amit az "élet apró örömeiként" élnek meg emberek?

Ennek lehetőségét szerintem még a legnyomorultabbaktól sem veszi el a sors.

Jellem, nevelés és még sok minden függvénye, ha valaki olyan szerencsés, hogy boldoggá teszi

egy kis felé mutatott figyelem, néhány kedves gesztus, egy egyszerű és olcsó játék...stb.

Vagy a legnagyobb ajándékok egyike : a magunkkal való megbékélés, a​ ​belső​ ​harmónia.

A fél világ háborúban van veled. Legalább te tudd, miért vagy szerethető, tisztelhető ember!

Akkor el tudod kerülni azokat, akik véleményét nem szabad figyelembe venned, mert csak ellened uszítanak.

Első sorban téged​ ​>< ellened.

A globalizmusban már a sokadik (de)generációt nevelik arra, hogy​ ​mennyire trendi​ ​az, ha az emberi kapcso​l​atok kiürülnek.

( sokan neten, mobilon élnek - ​meggyőződésük szerint​- pl. nagyon "boldog" szerelmi és "tökéletes családi életet"​)​

​"Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az.​" ​​(Tendzin Gjaco)

Ne a boldogságot keresd, hanem​ ​előbb önmagadat, azaz a célod felé​ ​vezető​ ​ú​ti​társa​da​t ! Biztosan néhányszor pofára esel majd, mint mindenki, de lásd az ötödik válaszadó példáját !

Jó eséllyel nem csupán rajtad múlik, hogy felállsz-e,​ ​leporolod magad és mész​ ​tovább.

Az sem biztos, hogy elsőre a jó utat választod.

De hogy az életed nem "nélküled" múlik el, az tuti.

És​ ​úgy veszem ki a szavaidból, úgy sejted, hogy​ ​boldog az, aki​​nek megadatik JELEN​ ​lenni ​saját élet​e ​alakításában​. ​Tehát jó eséllyel részt kapsz azokból a földi örömökből is, amik a te közreműködéseddel valósulhattak meg.

Mi a boldogság? Szerintem egy​ ​kilenc betűs,​ ​elvont fogalom​. ​Az pedig egyéntől is​ ​függő, kit mi tesz boldogg​á, ​vagy ​éppen ​elégedetlenné.

P​r​óbáld​ ​minden nap​ é​szrevenni és ​értelmezni ​​azokat a pozitív pillanatokat is, amiket, ha megértesz,

még rácsodálkozhatsz, mennyi apr​óság ​adódhat, ami másokat segít ahhoz, hogy kerekebb legyen az élete.

Nem baj, ha magasra teszed a lécet.​

​De az​ ​ésszerű cselekedet, ha ELŐBB tisztába jössz önmagaddal, azaz a képességeiddel, lehetőségeiddel.

Alulról építkezz, ne később ​sírj​, hogy "Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok​"​

​.​..mert elmész a saját életed mellett...holott te​ ​magad​ ​akarod alakítani​, ​megélni azt. Időkérés pedig nincs.

"A következő összetevőket egyszerűen nem lehet kikerülni: eltökéltség, erőfeszítés, idő. Ezek együttesen képezik a boldogság titkát." (Tendzin Gjaco)

Próbálj onnan indítani, hogy ne csupán te jelents motivációt a célbaéréshez. Ne csak a magad boldogtalanságán keresztül próbáld látni mások "boldogságát"!

Felelősséget tudnál vállalni valakiért? ​​><Vagy szerinted magadért sem?​ Próbáltad már attól (is) boldognak érezni magad, hogy boldoggá tettél...másokat? ><Vagy ezt tőled "idegen" cselekedetnek tartod?

21 éves vagy​. (K​orod szerint) ​érett ahhoz, hogy "elindulj" : szeress és hagyd, hogy szeressenek!

"Én, úgy érzem, soha nem voltam még boldog és maradéktalanul elégedett, csak voltak örömteli időszakok az életemben"

Ha észreveszed azokat is, akik azokat az "örömteli időszakokat", ha jutott volna nekik abból, nagyon- nagyon meg tudták volna becsülni, akkor nem csak korod szerint leszel érett ahhoz a feladathoz, amit (csak?) a magad erejéből akarsz megoldani.

Üdv néked, jó utat és sok sikert a boldogság felkutatásához...