Ti normálisnak tartjátok, ha anyátok a tudtotok nélkül bemegy a szobátokba, kutakodik, és elolvassa a dolgaitokat?

NEM!!! Enyém is ezt csinálja, nagyon idegesítő. Hiába kértem rá, hogy ne csinálja, letagadja, hogy ő nem is csinálja...

Én vettem zárat az ajtómra, azóta nem tud bejönni. Szerintem tedd teis ezt.

Nem. Olyannyira nem, hogy nálam akkor telt be a pohár, amikor a naplómat elolvasta, és akkor döntöttem úgy, hogy most költözök (19 voltam). Mondjuk legalább neki is egy hatalmas pofon volt amikor elolvasta, és rájött, milyen gyereke van valójában :D

Ez nem fog változni. A múltkor meglátogattam őket, rövid látogatás volt, mert a kezembe nyomta a levelem (valami szemüvegreklám volt), hogy ő majdnem szívrohamot kapott, mikor elolvasta, miért nem szóltam, hogy szemüvegre van szükségem. És nem értette meg, hogy azért, mert bejelenteni, hogy elmentem szemvizsgálatra, mert számomra ez nem volt olyan fontos, amit anyukám orrára kell kötni, és azt se értette meg, hogy nem azért vagyok kiborulva, mert "kiderült a titkom", hanem mert 22 vagyok, és az egy dolog, hogy kibontja a nekem címzett, és csak véletlenül az ő címükre érkezett levelet, de hogy még elnézést se kér érte?! Ja, és visszafelé nem így működik a rendszer, ha én bontanám fel az övét, abból már balhé lenne.

Az aggódás természetes, de ez a formája már nem...Mindenkinek van egy intim szférája és magánélete, és senki se szereti ha a másik belepofátlankodik a személyes életébe. A gyerekeknél, és a kamaszoknál mondjuk indokolt az ellenőrízgetés. Gyerekkoromban nagyon szerettem volna facebook-ozni. Anyum azt mondta, hogy segít nekem megcsinálni a fiókot, és azt is megmutatta hogy hogyan kell használni. Egy feltétellel: X időközöntként belép, és ellenörzi a dolgaimat. Ez indokolt is volt, mert sok nemkívánatos személy szeretett volna velem kapcsolatba lépni. Valamiért sokuk fétise, hogy 30-40 évesen 14-15 éves lányokat akarnak megfektetni. Ha nemet mondtam, akkor többnyire az volt rá a válasz hogy "Sok 15 éves csinálja ezt". Ez az ellenőrizgetés is az én beleegyezésemmel történt. Úgy 5 éve még naplót is vezettem, de anyum sose olvasott bele. Tiszteletben kell tartani a másik ember magánéletét, attól függetlenül hogy gyerek-e az a személy. Próbálj meg leülni beszélni anyuddal, és add a tudtára, hogy neked rosszul esik amit csinál. Mondd neki, hogy ez olyan érzést kelt benned, mintha nem bízna benned. Tudom, hogy nem helyes, de én ilyen módszerrel bűntudatot kelltettem anyámban (ahogy nőttem egyre rosszabbul esett, hogy belenézeget az üzeneteimben). Jött persze a válasz, hogy ő mindig is bízott bennem, és hogy nem akar ő rosszat, csak aggódik értem. Aztán látványos zokogás, és kibékülés.

Ezt tartsd te is észben, hogy anyud nem akar neked rosszat, sőt ellenkezőleg. Szoktál vele beszélgetni? Hogy milyen volt az iskola, mit csináltál ma? Ha nem beszélgetsz vele ilyesmikről akkor nem tudhatja hogy mi van veled, hogy vagy. Informálódás miatt meg beleolvashat a dolgaidba is.

Én maximum az internetes oldalakon tartom helyénvalónak az ellenőrízgetést, de azt is csak fiatalabb tiniknél. Elképesztő, hogy mennyi aberrált ember létezik.

Anyám is ilyen volt. Tesóm es az én naplómat elolvasta. Mindent átkutatott átrendezett. Egy idő után kulcsra zártam az ajtót és nem értette miért.

Első szerelmes levelet amit írtam azt is olvasta. Aznap délután elvitt engem éstesómat valahova. A kocsiban nevetgélve mondtja: jajj hát tudom ám hogy szerelmes vagy. Ki az? Blabla...

Nagyon szomorú lettem. Csalodott is voltam. Nagyon rossz lett a kedvem. Látta rajtam és nevetett tovább.

Egyszerűn nem értem miért volt ilyen.