A boldogság csak kémia?

Ertem hogy mit kerdezel. Ez egy elegge bonyolult tema amit felvetettel, par sorral megvalaszolni eleg nehez, hiszen akar konyvet is lehetne irni rola, foleg az utolso bejegyzesedrol.

Azt hiszem te a boldogsagot talan kevered az elvezettel es a gyonyorrel, ami nagyon nem ugyanaz.

Szoval, az ember -az atlag ember, aki nem a spiritualis illetve a szellemi utat jarja- az minden nap a vagyai kielegitesere torekszik, es kerulni igyekszik a szenvedest. Nem pusztan az alap osztonokre, mint eves ivas, szexualitas, sot agresszivitas, iranyulnak ezek a vagyak, hanem minden olyan tenyezore ami az egyennek oromot okoz. Megvenni egy jo autot egy uj telefont, megszerezni almai nojet, vagy megkapni egy jo munkat. Amikor sikerul ezeket a vagyainkat kielegiteni pillanatnyi - vagy mondjuk inkabb igy - atmeneti oromot elvezetet erzunk, ha nem sikerul akkor csalodottak vagyunk, vagyis szenvedunk. De ez nem igazai boldogsag, hiszen maris szuletnek utana uj vagyaink, es altalaban nagyobbak mint az elozoek voltak, es utana azok kielegitesere torekszunk. Ami lehetetlen feladat, mert

ahhoz hasonlo, mint amikor a sinen futunk, es el akarunk erni oda, ahol tavolban a sinek osszeernek.

Szoval az anyagi sikerek illetve kielegules utan elvezetet erzunk de nem boldogsagot, hiszen benne van a felelem is allandoan. Mi van ha almaid noje otthagy, vagy megcsal? Mi van ha nem tudod tovabb fizetni almaid hazanak a torleszto reszletet? Mi van ha a fonok a munkatarsadat ertekeli tobbre, es teged lapatra tesz?

Persze vannak akik masban elik ki ezeket a vagyakat, beutazzak a vilagot, vagy megmasznak egy hegyet de ezek eppugy anyagi vagyakhoz kothetok, es onmagukban ugyanugy kelegithetetlenek. (Abban az esetben mas, ha ez szellemi illetve spiritualis tapasztalattal jar.)

Az igazi boldogsag lenyege abban lenne, hogy elegedettnek szabadnak es boldognak erzed magad csak ugy az itt es most-ban. Fuggetlenul minden kulso korulmenytol. Nincs benned felelem, erosnek batornak erzed magad, abszolute egynek az univerzummal. Affele egyseg erzes. Viszont ezt nem adjak konnyen, hosszu utat kell bejarni hozza, es tudatos szorgalmas munkat igenyel. Egyebkent ezt az erzest rovid ideig mindenki elte mar at, ha maskor nem akkor gyerekkoraban, mikor meg nem szippantotta be a kulvilag, hanem tudott boldogan es onfeledten az itt es most-ban elni, fara maszni, rohangalni.

Igen jol mondod, a drogok kozul nehany abszolute ezt az erzest adja meg. Csakhogy ez borzasztoan mulando, es miutan csalsz es nem jarod be az utat hozza, hanem shortcut-hoz nyulsz, hatalmas arat fizetsz erte. Hiszen amikor magadhoz tersz szazszor melyebbre zuhansz. Es a megtapasztalt joerzest ujra es ujra at akarod elni, igy szinte azonnal fuggove valsz.

Szoval az igazi boldogsag es orom csak a szellemi erod altal, a spiritualis utat jarva erheto csak el, mikor megerted az elet lenyeget, es elfogadod annak teljessegeben. Amikor elegedett vagy, es beket erzel a szivedben.

Azt hiszem nagyon sokat irtam de meg igy is lehetne folytatni a temat.

Te nekem egy nagyon ertelmes fiatalnak tunsz, aki az utat keresi, itt van nehany konyv amit olvasva talan valaszt kapsz a kerdeseidre:

Sri Chinmoy: Boldogsag

Dalai Lama konyvei: Ut az ertekes elethez

Nyitott szivvel

Elsosorban Sri Chinmoy konyveit ajanlanam mert o ter ki a legjobban az altalad feltett kerdesre.

Sok boldogsagot kivanok!

Ez egy zseniális kérdés!

Szélsőséges gondolat az, hogy a boldogság csupán kémia. Eleve felmerül a probléma, hogy miért egy viszonylag nehezen definiálható dolgot elemzünk, s miért nem a dolgok egymáshoz való viszonyát.

Ergó lehet azt mondani, hogy a bicikli csupán egy adag vas s gumi, de ha adok neked ugyanannyi öntött vasat s gumit azzal nem jutsz messzire.

Egyáltalán hogyan is jön létre a boldogság? Oké, van amit írtál: valami kémiai anyag hat a szervezetemre (csoki, drog ktp.). De mi van amikor szerelmemt ölelem vagy amikor egy viccet hallok vagy ha csak a barátaimmal vagyok? Itt nem kémiai anyag indítja be a boldogságot.

De legyünk szkeptikusak: végülis az idegrendszerben kémiai és fizikai reakciók játszódnak le, tehát stimuláljuk a megfelelő agyaterületet, s boldogok leszünk mindig.

Ezzel az a baj, hogy nagyon nem így működünk: idegsejteink telítődnek, elhalnak, intoleránsá válnak a folyatos ingerlésre. Magyarul: Ha folyamatosan csiklandiznak, egy időután az ember hozzászokik, s nem érzi a dolgot.

Mindig a kisülés a lényeg: azaz a vicc poénjától nevetünk, nem "a Kis aszondja a nejéneken" (viszont e nèlkül a poén sem ül). Avagy jó orgazmushoz kell az előjáték.

Másfelöl egy ismerősöm mondta, hogy aki mindig boldog az őrült. Gondljunk bele: mindig folyamatosan nevetünk.

Itt a lényeg, hogy van ilyen s van olyan is. Avagy kissé Coelhosan: "Csak akkor tudunk boldogok lenni, ha màr voltunk szomorúak". De most komolyan, honnan tudom, hogy a csiga lassú, ha még nem láttam nála gyorsabbat?

Az hogy boldogsàgot keresik sokan, s mennek ezek a boldogság hormon meg egyéb szövegek, az azért van, mert az emberek nem tudják jól érezni magukat, s így van igény a boldogság-termékekre, s a tudós, a new-ages-es spiritiszta, meg az élelmes markettinges próbál erre valahogyan reagálni.

Viszont a szomorúságra is igaz ugyan az amit fentebb írtam, ugyanúgy megvannak idegrendszeri folyamatai. Csak ebben nincs akkora pénz, mert igen kreatív az egyes ember abban, hogyan keserítse meg maga s mások életét.

Tehát nem a depresszió vagy szomorúság az általános. Van egy harmadik, "úgy elvagyok, megvagyok" állapot is, ez leginkább az alapállapot.

Hogy az életnek pontosan mi a célja vagy lényege az az emberiség nagy kérdése. Hogy a boldogság lenn-e az, az sem biztos, vannak sok millióan világszerte, akik meggyőződése szerint az előbbi semleges állapot a jó, a boldogság kerülendő szélsőség.

Megmondom őszintèn, èn sem szeretnèk állandóan boldog lenni.

Ha gondolod írj privátot (akár te is kedves olvasó), s merengjünk tovább erről.