Szerintetek mi a hosszú, boldog párkapcsolat titka?

A boldog párkapcsolat titka: szerelem, szeretet, tisztelet, megértés, figyelem, tolerancia, feltétlen elfogadás, lényeglátás, a partner igényeinek ismerete, nyílt kommunikáció, kompromisszumkészség.

Amik mérgezik a kapcsolatot: féltékenység, a másik el nem fogadása, megváltoztatni akarása, nem tisztelése, átverése (hazugság), titkolózás, bocsánatot kérni nem tudás/nem akarás.

Saját meglátás szerint:

- olyan párt válasszunk, akivel passzolunk egymáshoz (ne csak a vonzalom vezéreljen bennünket)

- ne jöjjünk össze olyannal, aki sanszos, hogy csak kihasznál minket (viselkedés stb. alapján pár dolgot azért le lehet szűrni)

- kölcsönös vonzalom és szeretet

- ne akarjuk a másikat megváltoztatni, legalábbis drasztikusan na (kompromisszumok lehetségesek, de úgy ne menjünk neki egy kapcsolatnak, hogy "hát ha kikupálom, jó lesz" meg "üsse kavics, ha lead 20 kilót, szolizik, befesteti a haját, gyúr, jó lesz" meg "na majd én megváltoztatom a rosszfiút meg a cicababát, akin átment a fél város")

- hagyjunk a másiknak szabad teret

- ok nélkül, betegesen ne féltékenykedjünk

- alapvető dolgokban egyezzen a véleményünk vagy drasztikusan ne különbözzön (közéleti kérdések, vallás, szeretnénk-e gyereket, pénz kezelése, szeretnénk-e házasságot, munkafelosztás)

- tiszteljük a kérését, döntését

- két monogám ember jöjjön össze, vagy ha nyitott kapcsolat, akkor mindkettő legyen benne

- hasonló szexuális étvágy vagy bizonyos, kis szintű kompromisszum

- egyik fél se csináljon hisztit nagyon piti dolgokból

- mindkét félnek a másik legyen a legfontosabb (kiv. ha van gyerek vmelyik részről, de ott meg fontos, hogy a párkapcsolat rovására se menjen a gyerekre költött idő, energia, pénz)... de ex, anyuka-apuka, tesó, haver ne, és ne legyen senki kívülállónak nagy befolyása a kapcsolatra

- őszinteség, problémák kulturált megbeszélése

- minőségi együtt töltött idő

- tudom, ez nyersen hangozhat, de ne legyenek nagy anyagi gondok (az megöli a legjobb kapcsolatot is)

"mindig fektess energiát abba, hogy a MÁSIK boldog legyen, úgy általában..."

Ez nagy igazság. Közel 9 év után valahol természetesnek vesszük a másik jelenlétét, de odafigyelünk arra, hogy a másik érezze, szeretjük és gondoltunk rá. Egyszerű hétköznapi példa: férjem alszik, éjszakából jött haza, én most indulok melóba. Mire elmosogattam, kiteregettem, beraktam egy mosást, elkészültem, rohadtul leültem volna meginni egy kv-t, de inkább "megerőltettem magam", és gyorsan kisütöttem pár szelet rántotthúst gyorsrizzsel, és szépen kiraktam tálcára, lefedve, egy "Jó étvágyat, Szivem"-cetlivel. Nem, nem azért, mert ő nem tud kaját csinálni magának, hanem azért, mert tudom, hogy ha felkel és meglátja, jól fog esni neki, hogy gondoltam rá, és ennyivel is "megkönnyítettem a dolgát".

Másik oldal: biztos vagyok benne, hogy mire hazaérek, ki lesz pakolva a mosogatógép, és a ruhák is ki lesznek teregetve - emellett pl. tegnap este arra jöttem haza, hogy a nappali asztalán egy csokor virág állt. Nincs szülinapom, névnapom, semmim, csak úgy kaptam, mert meglátta, és gondolt rám...

Szóval ilyen apró, hétköznapi figyelmességek sokat segítenek a kapcsolaton, ezek bármik lehetnek, csak tudja, érezze belőle a másik, hogy szeretjük, és gondoltunk rá.

Amiket eddig leírtak, azok mond igazak, némelyik közhely, de azok pont azért közhelyesek, mert igazak.

Szerintem mindazok mellett a legfontosabb mindkét fél részéről a döntés. Döntés arról, hogy együtt maradunk, kitartunk egymás mellett.