A boldogság csak kémia?

7-es valaszlolo vagyok

Irtam a drogokrol, es igen, konkretan a heroint ertettem alatta, illetve azokat a drogokat, amelyek megadjak ezt a boldogsag, szabadsag, "rengeteg" erzest. Egy olyen vilagban erzed magad tolunk ahol nagynak erosnek, szabadnak konnyunek erzed magad, es nincs felelem, fajdalom es semmi ami az emberi elet szenvedesevel egyuttjar. De mint a valaszomban kitertem ra, hatalmas arat fizetsz erte.

Igen, kemia. A negativ erzelmek is kemia. Drogozni azert nem eri meg, mert a mellekhatasok tonkrevagjak az eleted es egy ido utan csak a szer kore epitesz mindent. Csak akkor erzed mgad embernek, ha hasznalod, de sosem lesz annyi amennyi orokre kielegitene.

De sosem ertettem ezt. Miert baj, ha a boldogsag kemia? Miert kellene maskepp ertelmezni valamit, mint ami? Igy is ugyan azt az oromot valtja ki, tok mindegy minek allitod be.

Amugy, ha erdekel a tema olvass (ne wikipediat). En ezt teszem es nem erzem a kenyszert, hogy onjelolt filozofusokkal meg "tudomanyos" szakemberekkel elmelkedjek itt gyakorin. Sokkal hasznosabb, mint amikor valaki mas tuszkolja a fejedbe a velemenyet.

Reagálva a kérdező #9-es és #10-es felvetésire, #8-asként:

Lehetséges, hogy valakinek eg baleset következtében megsérüljön az agyi érzelmi központja, s utána mint egy robot legyen a világban. Egy pszichológus (ha jól emlékszem Szí Katalin) beszámolt egy hasonló estről, a sérült képes volt évekig életben maradni, azonban nem érezte szükségét a tisztálkodásnak a megszokott öltözéke cserélésének, sajnos így álapota jelentősen leromlott s elhalálozott. Ő maga nem adta jelét szenvedésnek. De felmerül a kérdés, hogy vajon ez emberi élet-e?

Ez azonban nem válaszolja meg azt a problémát, hogy a létcélja-e a boldogság -márha van célja az emberi létnek. Ez annyit bizonyít, hogy az érzelmek -közel teljes- kiiktatásával lehetséges létezni. A kérdés az, hogy mennyiben emberi ez a létezés. Másrészt, ha valami céltalan az nem biztos, hogy megszűnik, elég csupán a férfiak mellbibójára gondolni. Az hogy az élet egy fontos vezérlő-elve azt ez alapján talán mondhatjuk.

A heroinos példa nagyon jó. De felmerül a kérdés, hogy van-e olyan, hogy lét-fájdalom. Nyilván, aki most lesz öngyilkos, vagy betegen fekszik, esetleg valamilyen "a lét maga szenvedés" filozófiát követ (pl.: nagyon leegyszerűsítve Budhista) szerint mondható, hogy van. De mi van a többiekkel? Biztos, hogy ez egy általános dolog?

Még mindig az a kérdés, hogy miért pont egyetlen egy érzelem/tudat állapot a cél. Mi van, ha az ember egy nagyon binyolult több ezer erőből álló "gépezet", amelyben az érzelmek talán az alkalmatkodást segítik, s nem lehet egyoldalúan egyre koncentrálni. Az olyan lenne, mintha csak cukrot ennénk, vagy ha folyamatosan a fényt bámulnánk.

De lehet, hogy az érzelmek csupán mellék termékei e bonyulult rendszernek, minden cél nélkül. Így a lét egy új aspektusát/dimenzióját alkottja. Ekkor nincs céljuk, csupán egy jàtszóteret alkotnak.

Szerintem ez a egy nagyon izgalams beszélgetés!