Van esélyem újra kezdeni, vagy már végképp elszúrtam az életem?
Minden ott kezdődött, hogy középiskolában elkezdtem kábítószerezni, talán azért mert nem bírtam elviselni az otthoni körülményeket, talán a kábítószeres társaság miatt , nem tudom. Rosszul sikerült az érettségi, egyetemre nem vettek fel. Elmentem OKJ-s képzésre ami nagyon jól ment, de egy év után ott hagytam mert kaptam egy munkalehetőséget és pénzt akartam keresni.
Miután lett keresetem kábítószerfüggő lettem (lehet, hogy már előtte is az voltam , de ezután éreztem csak igazán, hogy az vagyok). Nem voltam az a tipikus kábítószeres hiszen "nem mentem tönkre" , még mindig ugyan azon a munkahelyen dolgozok (2 év telt el). Viszont lelkileg azért megviselt, sokkal depresszívebb és kilátástalanabb lettem és elhíztam. Letettem a kábítószert , több hónapja tiszta vagyok illetve a cigit és az alkoholt is. Most kezdem el a tudatos táplálkozást és a sportot, hogy újra helyre állítsam a súlyomat és az egészségemet.
Úgy érzem több erőm van mint amikor függő voltam és újra úgy állok az élet előtt mint középiskolásként: orvos akarok lenni. Viszont az utat nem látom ,nem látom, hogy érhetném azt el. Ha még sikerülne is olyan jól a biológia és kémia emelt szintű érettségi, jelenleg semmilyen szülői támogatás nincs mögöttem. Ott kellene hagynom hozzá a munkahelyem és minden időmet a tanulással kellene töltenem. Nem látom át, hogy önerőből hogyan lehetne ezt megcsinálni.
Mióta leszoktam bizonyos értelemben túlpörögtem, annyira aktív vagyok, hogy néha már ijesztő , hajnalig ülök az érettségis anyagok felett, lebeg a cél előttem. Aztán jön a mélypont... hajnalig sírás (férfiként), soha nem lesz belőlem senki, meg kellene halnom.
Néha arra gondolok, hogy a jelenlegi helyzetemmel túl lőttem a célon, talán nem az orvos kell, hogy legyen a cél. De akkor mi? Másban nem látok ennyi fejlődési lehetőséget, ilyen megbecsülést, ekkora hasznosságot a társadalomra nézve.
Vagy talán túlvállaltam magam úgy mindennel? Még csak most tettem le , de máris annyi cél lebeg a szemem előtt, hogy nem is tudom mibe kezdjek először bele: egészséges élet, nyelvvizsga, jogosítvány, újra érettségizés.
Szerintetek? Ti mit gondoltok a helyzetemről?
válasza:
válasza: válasza:Szia!
Egy csomó híres ember van, aki az általánosban csak bukdácsolt, az egyetemről vagy akár már a középiskolából kicsapták stb. Szóval egyáltalán nem lehetetlen, hogy ilyen indulással sokra vidd.
Nagyon szép cél az orvosi, de nagyon távoli. Jó lenne valami köztes célt is beiktatnod. Az életvezetési tanácsadó írásokban azt szokták javasolni, hogy öt év alatt elérhető célt tűzzünk ki magunk elé. Lehet, hogy jobb lenne, ha első körben ápolónak jelentkeznél (férfiak is lehetnek), vagy más hasonló szakmát keresnél, ami az orvosláshoz közeli, és amiben dolgozva tudsz arra készülni, hogy orvos legyél. Persze ezzel vesztesz időt, de szerintem az orvosi pálya a jelenlegi helyzetedről indulva egy túl nagy mindent-vagy-semmit vállalkozás.
Köszönöm a válaszokat!
Kedves utolsó, én is ilyesmi érzek. Vagyis pontosítanék, azt érzem, hogy ez a hírtelen nagy célok hajhászása nálam a kábítószerről való leszokás tünete. Nem szeretnék magamra diagnózisokat húzni, de mintha bipoláris lettem volna.
válasza: válasza:Szia!
Az utolsó mondatodban fogalmaztad meg a lényeget:'nem is tudom mibe kezdjek először bele: egészséges élet, nyelvvizsga, jogosítvány, újra érettségizés.'
A sorrend sem annyira rossz. Az egészséges életet szokássá kell tenni. Szerintem ez néhány hónap alatt kialakítható.
Utána belekezdhetsz egy újabba. Mondjuk a jogosítvány megszerzésébe; az is egy pár hónap alatt megszerezhető. Utána a következő célon lehet dolgozni.
Így folyamatosan megvalósítasz valamit, sikerélményed lesz és közben alakul a kép, hogy mit is szeretnél igazán csinálni. Egyensúlyba is kerülsz magaddal, szélesedik a látóköröd is. Nem lesz rajtad akkora nyomás, mint most.
Ja! És még valami. Tanulj meg örülni minden kisebb cél megvalósulásának is. Mint például annak, hogy leszoktál egy csomó káros szenvedélyről!!!
válasza:Hasonló az élettörténetem és a gondjaim is hasonlóak voltak, mára kilábaltam belőle, bár az én célom némileg kisebb volt, én műbútor asztalos akartam lenni és 33 éves koromra lettem az...
Van egy gyerekkori haverom, ameddig én mindenféle pszichedelikummal pusztítottam az agyállományt, ő addig tanult :)
Marketinget, nyelveket aztán pszichológiát, ma én azt sem értem mit dolgozik, jóformán otthon illetve nyaralókban ül, meg néha telefonálgat álom bérért...
Na nekem ő segített kimászni a mélyből, másban nem segített, de ingyen lakhattam nála amíg tanultam...
Neki volt egy tanácsa ami nekem nagyon bejött:
Most ez egy elég gagyi rajz, tehát a pálcika emberke vagy te, a nagy oszlop a célod, a kicsik pedig azok az akadályok, amiken át kell mászni a célodhoz... ha te nem csinállsz mást, mint a nagy célt figyeled, akkor hiába indulsz el felé, már az első pici akadályon pofára fogsz vágódni... előbb a kis akadályokat kell egyesével megmászonod és akkor talán elérheted a nagy célt... de amadfig az út elején keseregsz, addig semmi nem fog történni...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!