Egy elmélet következik egy abszolút laikusnak számító középiskolástól! Kérem, jöjjenek és nézzék! Mit kérek érte? Véleményt
Az elmélet a következő:
A boldogság belülről fakad. Röviden ennyi volna, de kifejtem.
Ha belülről fakad (ez lesz alap feltételezésem), akkor nem külső hatások függvénye. Nem attól függ az ember boldogsága, hogy van-e párja, hírneve, és attól sem lesz boldogtalan, ha elveszíti a munkáját.
Nem attól lesz, hanem ezek a külső tényezők hatására elindulhat egy belső folyamat, ami a boldogság elvesztését eredményezheti.
Például:
Én nem azért érzek most kevesebb örömet, mert sok az iskolai feladatom, és így több a stressz. Azért érzek kevesebb örömet, mert nem akarok megbirkózni a feladattal, túl nagynak érzem (érzem, szóval belül van), terheként gondolok rá. És ezért stresszelek.
Ha viszont lehetőségként gondolnék rájuk, hogy megmutathassam a képességeim, még élvezném is.
Mivel az örömre és az öröm elvesztésére is megvan a lehetőség, ebből következik, hogy ez nem a külső körülményektől függ. Hiszen ugyanazok a körülmények között tudnék örülni is és tudnék bosszankodni és stresszelni is, és ez, hogy melyik következik be, az embertől függ, attól, hogy mi játszódik le őbenne.
Összegzés
A boldogság nem külső tényezők függvénye, hanem belülről fakad. Leszögezném, hogy nem állítom azt, hogy a külső dolgok nem is befolyásolják.
Vélemény?
válasza:
válasza:Nem a boldogság (vagy ha jobban tetszik, öröm) fakad belűlről, hanem a boldogságra való hajlam.
Biztos ismered ezt az apró tesztet:
Egy poharat félig megtöltenek vízzel.
Szerinted a pohár félig üres, vagy félig tele van?
Attól függően, hogy mi a te véleményed, nagyjából megállapítható, hogy milyen hajlamod van a boldogságra.
De a legoptimistább embert is örökre keserűvé tehetik a külső hatások, mint pl. egy gyermek elvesztése, a sok hiábavaló küszködés stb.
Az ember természete változhat a korral és az átélt eseményekkel, majd rájössz erre te is.
válasza:Elnézést, első, nem láttam még a válaszodat, mikor az enyémet írtam.
De mindkettőnknek ugyanaz a példa jutott eszébe.
Nyilván nem véletlenül.
válasza:Abszolút igazad van.Az alapötlet sokaknak kissé banálisnak tűnhet, de szerintem vannak új gondolataid.
Minden magában hordja a boldogság szenvedés lehetőségét és nem tőle függ, melyik valósul meg.
Ahogy írtad:az iskolai feladatra lehet tekinteni teherként is, lehetőségként is.Ugyanígy:a börtönt meg lehet élni bezártságként, büntetésként is, lehetőségként is(lehetőség megismerni a börtönt, lehetőség arra, hogy megtaláljuk, hogyan lehet a börtönben is teljes értékű életet élni).A boldogság belülről fakad és lehet, hogy a külső tényezőktől akár teljesen függetleníthető.
Írok privátban is.
válasza:".Az alapötlet sokaknak kissé banálisnak tűnhet, de szerintem vannak új gondolataid. "
Gyakorlatilag az összes világvallás egyik alapgondolata ez, nálunk közmondás is megfogalmazza.😀 Ettől függetlenül üdítő jelenség egy középsulis kamasz, aki nem a szüleit/tanárait/testvérét/osztályát/kormányt/anyám tyúkját okolja minden egyéni kínjáért.
Köszönöm a válaszokat!
Többen is írtátok, hogy ez nem új.. De úgy vettem észre, hogy nem igazán elterjedt nézet. Hiszen ha a boldogság belülről fakad, és nem külső tényezők függvénye, akkor hatalmas ostobaság elvárni egy másik személytől, hogy boldoggá tegyen. Márpedig nem kevesen elvárják ezt a párjuktól.
Vagy mikor valakit kérdeznek róla, hogy miért ilyen, vagy miért nem boldog, akkor elkezdi sorolni, hogy mennyi minden rossz van az életében, és aztán felteszi a kérdést: "És még csodálkozol?". Persze nem lehetetlen megérteni a másik embert, aki így gondolkodik, hisz valóban hatással van ránk a külvilág.. de azért na. Végső soron, mi döntünk, tőlünk függ, hogy reagálunk rájuk.
Szóval örülök, hogy elvileg nem új a gondolatom, de én úgy látom, hogy még ha elméletben többen egyet is értenek vele, gyakorlatban nem egészen, és a boldogtalanságért simán okolnak akárkit vagy akármit.
válasza:Az emberek többsége azért okol mindent és mindenkit, mert képtelen elismerni a saját hibáit.
Sok mindenven egytértek veled, de kicsit szélesebb látókörrel kell nézni a dolgot.
Te egy Magyarországon élő gimnazista vagy, tanulhatsz, eljárogathatsz, megvan ételed-italod és tető van a fejed felett.
De vajon az az indiai kisgyerek, akit négyéves korától szinte rabszolgaként dolgoztatnak, az a kabuli asszony, aki az utcára sem mehet ki egyedül, aki harmadik felesége annak a férfinak, akihez hozzákényszerítették miután megcsonkították, és akit a férje ütlegelhet vagy akár meg is ölhet, honnan merítse a benne lévő boldogságot? Miben találjon örömöt? És ezeken kívül természetesen számos más helyzet is van a világban, amikor a Te teóriád nem válik be.
Ezért írtam az előbb, hogy felnőve rá fogsz jönni, hogy nem ilyen egyszerű ez a dolog a való életben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!