Aki azt állítja, hogy tanulni jobb volt, mint dolgozni, az tényleg így gondolja, vagy csak elfelejtette, milyen volt diáknak lenni?

én szerettem diák is lenni, akkor jóval kevesebb volt a felelősség

a munka sem rossz, de suli időszak jobb volt azért

24F

én suli mellett dolgozom és sokkal kevesebb a stressz a munkámban mint a tanulásban meg a vizsgázásban...

Szóval szerintem ez csak olyan "az idő mindent megszépít" dolog.

A munkában is elfáradok, de azt otthagyom a küszöbön, a tanulással kapcsolatos dolgok, határidők és követelmények meg nem tudnak kívül maradni...

Gondolom attól is függ, milyen munkahelyen dolgozik valaki, elégedett e a körülményeivel, illetve hogy milyen volt neki diáknak lenni, kiközösítették e, könnyen ment e a tanulás stb.

Én személy szerint sokkal jobban örülök, hogy dolgozom, a magam ura vagyok, magam osztom be az időmet, pénzemet, nem kell magolnom, abban fejlesztem a tudásom, amiben hasznos és/vagy érdekel. Persze az sem elhanyagolható körülmény, hogy eddig minden munkahelyemen jó fej emberek között dolgoztam, egy-két kivételtől eltekintve. Ráadásul a mostani melóban nagyon minimális a stressz, pedig szorongó alkat vagyok.

Meg hát személyiség függő is, én nehezen viselem, ha nem vagyok önálló, és a fenének sem hiányzik, hogy el kelljen számolnom a teljesítményemmel a szüleim felé.

Mindkettőben van jó is, meg rossz is.

Diákként csak tanulni kellett. Max. kicsit segíteni otthon. De szinte nulla felelősség. Még előtted az egész élet. Kicsit naiv vagy, nem látod át úgy a dolgokat, és ennek meg van a maga szépsége. Viszont nem vagy annyira független, megmondják, hogy mit csinálj, stb.

Most sokkal nagyobb a felelősség. Nem mindegy, hogy egy hiba miatt kirúgnak, levonnak a fizudból, vagy csak kapsz egy rosszabb jegyet a suliban x tantárgyból. De felnőttként legalább jobban azt csinálom, amit akarok, amire vágyom, mint iskolás koromban.

Nekem is mindig mondták... Örüljek, amíg tanulhatok, vissza fogom sírni, stb.

Amióta dolgozom (azért jópár éve), sokszor eszembe jutott, hogy mondogatták ezt, és a mai napig nem értem. Suliban ugyanúgy bent töltesz kb 8 órát (őt az egyetemen anno 10-12 órát is eltöltöttem, beleszámolva a napi 4 óra utazást is), és akkor még utána töltsd a délutánod/estéd maradékát tanulással.

Most amikor letelik a munka idő, akkor az ember szabad, nem kell vele foglalkozni, nem kell felkészülni másnapra, a jövő hétre. Ráadásul fizetnek is érte :)

Lehet, tényleg így gondolják, ezt mindenki az egyéni érzése szerint dönti el.

Attól, hogy én utáltam az iskolát, a 100 % lány osztályt, a sok hülye leckét, meg a tanárokat, attól lehet, hogy valakinek meg a legszebb évei voltak.

Munkában is van határidő, stressz. És sokkal komolyabbak a következmények. És nemcsak 8 órás munkaidő létezik, irodában sem. És van olyan munkahely is, ahol készülni, sőt még tanulni is kell a munkaidőn kívül is.

Dolgozni nekem szuper volt huszonévesen. Az egy átmeneti állapot volt. Még nem igazán vettem komolyan a munkát, nem volt család, nem volt felelősség. De élveztem, hogy van pénzem.

Később már nagyobb lett a felelősség a munkában is, és a családban is. Más egyedül élni huszonévesen, amikor csak magadért tartozol felelősséggel, vagy más, amikor egy egész családra lesz következménye, ha nem lesz munkád, vagy valami bajod lesz. Ehhez viszonyítva kellemesebb volt az iskola.