Mégis mi értelme van az életemnek?

26 éves vagyok, de az életemben semmit nem sikerült elérnem. Nem sajnáltatom magam, de az én életem ritka rossz. Enyhén autista, aspergeres vagyok. Ebből fakadóan soha sehova nem tudtam beilleszkedni. Iskolában is mindig bántottak mert visszahúzódó, csendes voltam. Munkahelyen szintén, bár ott csak a főnököm volt rám szállva, a többiek szimplán csak hülyének néztek. Ha idegen helyre kell mennem mindig hányinger érzetem van, és úgy érzem megfulladok. Párkapcsolatom sem volt még soha, csak olyan hogy egy pár randi után eltűntek a fiúk. Szeretnék elköltözni itthonról, de egyrészt meg magamba a keresetemből nem tudnék kifizetni egy albérletet. Más lány a fiújával költözik el. Már 3 hete ki se mozdultam még a házból sem. Olyan rossz azt éreztetik velem, hogy én csak egy felesleg vagyok, akit el kell tartani még mindig. Egyszerűen nem látom a kiutat a rossz dolgokból, már az öngyilkosságon is gondolkodtam.