Nem vagyok motivált és egyre távolabb kerülök a céljaimtól. Mit tehetnék?

Egyrészt próbálj meg lazítani egy kicsit, mert túl stresszes vagy és talán egy kicsit depressziós is.

Másrészt nem minden ember elméleti síkon gondolkozik. Én sem bírtam soha az életben tanulni, utálom az elméleti dolgokat, nem köt le, nem tudok odafigyelni, leírva nem látom át az összefüggéseket, mert szó szerint nem vagyok hajlandó elgondolkozni rajta.

NA DE! Egy intelligens embernek tartanak, mert ha valamit a gyakorlatban látok, két pillanat alatt megértem, megjegyzem és képes vagyok lemásolni.

Jó példa erre a gitározás. Három évig jártam egy magántanárhoz, aki a gyakorlat mellett próbálta megtanítani a zeneelméletet is, de folyton csak diktált és diktált és könyveket ajánlott. Semmit nem fogtam fel belőle vagy ha igen, egyszerűen képtelen voltam hosszú távon megjegyezni, állandóan belezavarodtam.

Pár napja feliratkoztam egy online, videókkal dolgozó kurzusra, ahol a gyakorlatban magyarázzák el ezeket a dolgokat is. Pár óra alatt megvilágosodtam. De szó szerint :) Olyan dolgokat fogtam fel, amiket előtte évekig nem.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne ostorozd magad, hanem próbálj meg együttműködni saját magaddal. Ha már amúgy is youtube-on lógsz, néha nézegess a tananyaghoz kapcsolódó videókat, kísérleteket, esetleg fogadj magántanárt, aki könyv nélkül is el tudja magyarázni a dolgokat.

Rengeteget fog segíteni.

Azért az a kémia amit most tanulsz, még nem valami nehéz... le lehet ülni, meg lehet tanulni... a gyk-n meg youtubon lógáson meg egyedül te tudsz változtatni..

Most nem tudom kicsoda, de egy milliárdossal készült riportban hallottam, megkérdezték mi a siker titka, ő pedig azt mondta, mielőtt belekezdene valamibe, mindig átgondolja, hogy ez most a céljaimhoz vezet, vagy csak hátráltat...

A youtube bámulás határozottan hátráltat téged most... tanulni kéne... azt meg nem lehet máshogy, mint, hogy nekikezdesz...

Am meg menj el 1-2évre 3 műszakba gyárba, az majd motivál...

Teljes mértékben átérzem a helyzetet! ÉN is ilyen voltam! Mintha az én történetemet olvasnám.

Egy valami, ami borzasztóan lehangolt, az az, hogy nagyon magasak voltak(/és ma is azok) a ponthatárok orvosin és fogorvosin egyaránt. Plusz ott van a két emelt. Brutál nehéz kémia és biológia is! Máshol csak egy emelt kell. Több, mint 410 pontot MINIMUM el kell érned! De még fizetősön is 403 pont...

Ez egy más szint! Nagyon más szint! De ha azt akarod, hogy egyszer tényleg te akarsz lenni a "társadalom krémje", akkor fel kell vállalnod! Nem lehet más szakokhoz hasonlítani, ez nagyon más szint! Vagy választhatsz mást, hogy pl. egy utolsó kis senki leszel büfészakos diplomáddal? Inkább nem...

Az első kémia érettségin én megbuktam! Második alkalommal éppen hogy kettes! Harmadikra ment simán. Biológiánál: Első alkalom 50%, 2. alkalom 59%, harmadikra lett 85%.

Két évig maradtam otthon, tanároknál, ismerősöknél, rokonoknál voltam célpont, rituálisan engem eltemettek, nevetség tárgyává tettek, kigúnyoltak, verbálisan meglincseltek.

Csak mondom, készülj fel ezekre a dolgokra azért! 3. érettségi előtt én mentálisan majdnem összeomlottam, elegem volt az egészből, azt mondtam, ennél már a halál is jobb lenne. Utána meg mindenkinek leesett az álla...

Sok sikert! Ha elvégzed, az egyik legkeresettebb és legbecsültebb ember leszel! Azért ezt ne feledd!

Amilyen nagy körülrajongás, megbecsülés és az a feltétel nélküli tisztelet, ami az orvosokat körbeveszi nap mint nap, elhiheted:

Ha olyan könnyű lenne bekerülni orvosira/fogorvosira, mint más szakokra, akkor az emberek a 90%-a orvos lenne!